Szeretnék itt hagyni egy darabkát magamból… – Interjú Jurij Selevickij festőművésszel

A közelmúltban Iváncsó András, Kopriva Attila, Micska Zoltán és Selevickij Jurij munkácsi festőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II.RF KMF). Ennek kapcsán kérdeztük Jurij Selevickijt művészetről, életszemléletről, tervekről.

– Mikor kezdett érdeklődni a festészet iránt?
– Valójában gyerekkorom óta érdekelt. Elkezdtem rajzolni, és szép lassan jött minden magától… Úgy alakult az életem, hogy azon a területen dolgozhatok, amelyet szeretek, és ezért rendkívül boldog embernek tartom magam.

– Mikor döntötte el, hogy festő lesz?
– Középiskolás koromban az iskolával párhuzamosan egy művészeti iskolába is jártam. Már akkor is csak a művészet útján tudtam magam elképzelni. Ez tetszett a legjobban. Képes voltam órákon keresztül ülni, állni a természetben, és rajzolni. Engem ez nem fárasztott: magával ragadott. Mint amikor valaki szeret horgászni, és napokat képes ezzel tölteni – így a horgászás hobbi lesz. Egyesíteni a hobbit és a hivatást, nagy boldogság.

– Mely művészeti irányvonal áll Önhöz a legközelebb?
– A kezdetektől lenyűgöztek az impresszionisták. Mindig érdekelt a szín. Arra törekszem, hogy minél színesebben dolgozzam, még akkor is, amikor a munka inkább absztrakt irányvonalú.

– Mely témákat választja leggyakrabban, legszívesebben?
– Egy-egy alkotótáborban dolgozva, rátalálva egy-egy kompozícióra, a természetet vagy épp az építészetet szemlélve, vagy valamilyen portré rajzolása közben előjönnek az elképzelések, ideák, melyekből sorozatok lesznek – egy tematikára gondolatban egy teljes munkaszéria alakul ki. Azaz egész életünkben nem egyetlen téma foglalkoztat, nem egyetlen táj. Nemrég egy romániai alkotótáborban voltunk, ahol magukkal ragadtak a templomaik, a régiek és a mostaniak egyaránt, ezért most szakrális tematikán dolgozom. Valami olyat szeretnék alkotni, aminek van tartalma, és nem csupán lemásol valamit.

– Hogyan látja a művészet helyzetét Kárpátalján?
– Már az Osztrák-Magyar Monarchia idejétől kezdve nagyon sok tehetséges ember származik Kárpátaljáról: Beregszászból, a Huszti járásból, Munkácsról, Ungvárról… Ez a vidék rendkívül gazdag művészekben. Talán azért, mert Kárpátalján sok nemzetiség él hosszú ideje barátságban együtt, soha nem voltak etnikai konfliktusok, és talán ez a keveredése a kultúráknak, és talán a genetikai keveredés is, szüli ezt a sok tehetséges embert. Úgy gondolom, hogy a politikai, gazdasági vagy más krízisek ellenére a művészet fejlődni fog, azért mert az az emberek szívében él. Több művésztársammal együtt még akkor sem hagytuk abba az alkotást, amikor szétesett a Szovjetunió, és most is festünk, és továbbra is festeni fogunk. A művészet terén Kárpátaljának rendkívül nagy perspektívája van. Úgy vélem, a világ még hallani fog Kárpátaljáról származó művészekről.

– Én is reménykedem ebben. Van példaképe?
– Azt hiszem, Erdélyi Bélát tartom példaképemnek. Ő a mi festészetünknek a legkiemelkedőbb alakja, rendkívül művelt és rendkívül lelki ember. Csak törekedni tudunk az ő szintjének elérésére.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Ó, a terveim grandiózusok!… Dolgozni szeretnék továbbra is, és itt hagyni egy darabkát magamból, hogy az emberek – talán száz év múlva – emlékezzenek rám. Lehet, hogy csak egyetlen olyan képet sikerül alkotni egész életemben, melyet ha 200 év múlva meglátnak, emlékezni fognak, hogy volt egy ilyen ember, volt egy ilyen név. Ha Isten megadja, talán ott leszek a mennyben, lenézek, és örülni fogok…

– Reméljük, így lesz! Mit üzenne, tanácsolna a fiatal nemzedéknek?
– Elsősorban azt kívánom, hogy találják meg önmagukat az életben, hogy ne fussanak a pénz után. Ahhoz, hogy valaki bankár, vállalkozó legyen, szintén egyfajta tehetség szükséges. Minden embernek megvan a saját talentuma, és minden embernek megvan az elhívása az életben. Azt kívánom, találják meg saját elhívásukat, küldetésüket abban a szférában, amely a leginkább tetszik nekik. Mert ha valami olyasmit csinálsz, amit nem szeretsz, amit nehézkesen végzel, akkor nem tudod magad teljesen átadni neki, és nem éred el azt a sikert, amelyet szeretnél. Ezért a legnagyobb kívánság: megtalálni önmagad az életben, és határozottan indulni a célod felé.

– Kívánom, hogy Ön is elérje a céljait! Köszönöm szépen az interjút!
– Köszönöm szépen!