Sérült gyermekek és szüleik találkozója Beregdédában
Hétfőn, azaz augusztus 14-én sor került a Beregszászi Református Gyülekezet Sérült gyermekek és szüleik találkozójára. Ezt az eseményt minden évben megtartja a gyülekezet a beregszászi református egyház jóvoltából, illetve rengeteg önkéntes segíti a munkát mind a szervezésben, mind a kivitelezésben. Az eseménnyel kapcsolatban Kristofóri Ildikóval, a találkozó szervezőjével beszélgettem.
– Mióta vannak ilyen összejövetelek?
– 2014-ben tartottuk meg az első alkalmat, azóta pedig minden évben megtartjuk ezt a találkozót, kivételt jelentett ez alól a pandémia időszaka, hiszen akkor inkább mindenkit biztonságra intettünk.
– Hogy jött az elgondolás?
– Isten adta az ötletet, sugallatot, hogy jó lenne együtt a sérült gyermekekkel és szüleikkel eltölteni egy napot, beszélgetni, vízpart mellett. Az első alkalom nagyon jól sikerült, ezért úgy döntöttünk, minden évben megtartjuk majd.
– Hány család szokott részt venni a kiránduláson?
– Változó. Tavaly húsz család volt, idén jóval kevesebben vagyunk, hiszen a háborús helyzet miatt sajnos sokan nem tartózkodnak itthon. Az összejövetelen részt vesznek a családtagok, gyülekezeti tagok, sérült gyerekek és rokonaik. Mindenkit szeretettel látunk köreinkben.
– Milyen programokat szerveztetek a jelenlegi alkalomra?
– Mindig azt szoktam erre mondani: „Mi a program?” – Az, hogy szeressük egymást. Ez a lényeg. De legfőképp a beszélgetés, tapasztalatcsere a szülők között, kézműveskedés, sütés-főzés és persze a gyermekek kedvence: a fürdés. Ebéd előtt pedig közös áhitaton vehettünk részt, melyet Taracközi Ferenc református lelkipásztor tartott.
– Mi volt az áhitat témája?
– A vérfolyásos asszony története volt a téma. Ebben arról halhattunk, hogy sokszor felveszünk egy álarcot, mert nem akarjuk megmutatni az igazi arcunkat, viszont Isten előtt nem kell álarcot viselnünk. Fel kell vállalnunk a mindennapjainkat, hisz neki csak egy érintés a gyógyítás. A testi is, de legfőképp a lelki.
– Milyen sérült gyermekek jöttek ma el?
– Sokszínű a paletta, hiszen van autista, Down-szindrómás és mozgássérült fiatal is.
– Mit gondolsz, hogyan hat a találkozó a családokra?
– Észrevételeim szerint többeknek a kimozduláson van a hangsúly, mert valljuk be, sokan nem mernek a sérült gyermekkel programokra indulni. Valaki fél, hogy csúnyán néznek majd rá, esetleg kinevetik. Itt viszont megvan a befogadás, egy biztonságos környezet, ami megnyugtató.
Összességében nagyon jó élményekkel tértem haza a találkozóról, feltöltődést adtak a gyermekek. Rendkívül fontos lenne manapság ez a fajta szeretet, amit ezek a gyermekek adnak. Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg egyszer ezt a fajta őszinteséget és szeretet.
Orosz Veronika