Csoóri Sándor: Szeptemberi gyónás

Sarkunkban újra szeptember hava,
csuhé-szatyrodból a nyár, mint a legutolsó darázs,
kirepül.

A meggyfa már vörös levelet ejt, ne nézz oda!
Én se nézem narancsos meztelenséged, noha nézném-
sötéthúsú szilvát harapok inkább ketté.

A szemed is szilva, az öled is szilva, ízed is az!
Gyékényen árulnálak, ha nem volnék irigy.

Dehát irigy vagyok és verseket írok vezeklésül,
birsalma-sárga szavakat ontva, erdő-fényt, erdő-
tüzet,
hogy tükrödben fésülködő őszi madár is lássa magát.