Dobosy Tímea: Betakar

fogakkal tépem a fák kérgeit
úgy mormolok éji imát a hegy lábának
bőrt szántok ujjaimról
és sakálok torkába ordítom
a körömágyból fakasztott cseppeket
mohák közé vackolom magam
számba fűcsomókat tömök
körmöm alá szorul a föld
beleremegnek a tölgyek
ahogy gerincemen kopog az eső

fejem fölé szürke lepedőt húztok
fűszálakat köpök ne temessetek
földbe váj sarkam
lábujjaim közé kap a sár
felsértem a repceföldeket
kopjafám egyszerű deszka
hátam ékelitek ki vele
ahol szirtek köve és kavicsa leszek
könnyű párnátok nehéz álmom
lesz mi betakar

Forrás: Kortárs Hangon ’22

Nyitókép: AI-illusztráció