Vasárnapi üzenet

Apostolok cselekedetei 9, 8–20

Saulból Pál – e változásban kulcsszerep jutott Anániásnak, egy damaszkuszi keresztyénnek. Miért pont neki, és miért nem másnak (akár a damaszkuszi gyülekezetből)? Ennek több fontos oka van:

Krisztusra hangoltság. Ennek a szinonimája: a „tanítvány” jelző. A tanítvány pedig egyre jobban azonosul Mesterével, és egyre jobban érti Mestere gondolkodását, és egyre jobban megismerhető a Mester a tanítványról. A tanítvány ebben a Krisztussal való közösségben a Krisztusra hangoltságban fejlődik. Sőt, minden más életirányt elhagy, ill. minden más életirány a Krisztusra hangoltságba olvad. A fejlődésük iránya: a Krisztussal való közösség kiteljesedése. Ennek a jele: a minőségi imádkozás. Ebben az imádságban interakció (Isten és ember között) és sorrendiség (előbb az isteni, majd az emberi oldal) van (ehhez az imaállapothoz egyszerre és folytonosan kell teljes odaszánás és mély alázat). Jellemzői:

A helyes imahangsúlynál nem az a fontos, hogy mi az imádság emberi tárgya, hanem az imádság által elvégzett isteni munka. Anániásról tudjuk, hogy imádkozik, de azt sem tudjuk, hogy mi volt az imádságának tárgya Isten felé; azt azonban ismerjük, hogy Isten mit végzett imádság közben Anániásban és majd imádság hatására Anániás által. Mert Anániásban folyamatos volt az imádságban való kiszolgáltatottság, és ezért egyre jobban használhatta az Isten.

Isteni felé fordíthatóság. Anániást Isten Saul felé fordította. Az imádkozásban találkozhat (nem csak a lelki) kereslet és kínálat. Isten az imádkozásnál eszünkbe juttathat személyeket és megoldásokat. Isten az imádságban egymás felé irányíthat minket. S az imádságban egyre jobban megérthetjük a másikat, és együtt érezhetünk vele.

Konkrét dolgokat kijelentő. Isten megmondhatta Anániásnak, pontosan kit keressen, és a keresettet hol találja. Isten ilyen konkrét életvezetés ad az imádkozónak, és az imádkozó előtt egyre jobban kitisztul a kép a bizonytalanságban, és értelmet kap az idő, a lehetőség, a hely (amiben vagyunk; de a kellemetlenség is). Ellentétben az imádság nélküli életek, bizonytalan és elveszett állapotban vannak. A mai bizonytalanságainknak az oka vajon nem a helyes imádkozás hiánya?

Önmagát kijelentő. Anániás méltatlankodik Isten küldése ellen: nem akarja Sault felkeresni (mert Saul, „öldökléstől lihegve” fogságba akarta vinni a keresztyéneket). De ezt a kétséget nem mással, mint Istennel beszélte meg, és így nem másat mérgezett a maga kétségeivel. A hívő és a hitetlen között nem az a különbség, hogy a hívőnek nincsenek lázadásai az isteni akarattal szemben, és a hitetlennek vannak, hanem a hívő mindig az Isten akaratát választja, akár a maga lázadásával szemben is. S a maga kétségeivel nem a környezetét fogja fertőzni, hanem azt az Istennel fogja megbeszélni. S az Isten az Ő akarata választása után megerősíti, illetve meggyőzi a hívő embert. Sőt, az ember a maga indulataival szemben is Isten mellett dönt. Tehát az imádságban ki lehet mindent teljesíteni és adni, s Isten ezt majd tudja rendezni. Mi általában nem bírunk az indulatainkkal. Ezért is fontos, hogy az Istenre bízzuk azokat.

Radvánszky Ferenc református lelkipásztor

(Szerk.: Tóth János)

Forrás: karpataljalap.net