Becski Irén: Kő

Mellette mentem el és tudja életem
A szürke csuháju vándor
Tengerek vándora, nagy, forró vizekkel ismerős
Mellette mentem el és tudja életem
Testébe zárt távoli idők
Mosolyognak siető lépteimen.
A kő ismeri e lépéseket
Az eső kopog így
Ismeri arcomat
A felhők ilyenek
A változó felhők – ilyenek ők,
Ismeri ruhám szinét
A mély boruló erdők szine az
Ismeri türelmetlen szemeimet
A villám ilyen
Az alvó tavak
És barna, rőt őszök ilyenek…

Ismeri fáradatlan szivemet a szemlélődő vándor
S a testébe zárt idők arcai elborulnak.

Forrás: Nyugat 1928/4

Nyitókép: Kárpátalja.ma