Tárcajegyzet: mi lesz az álmainkkal?
Ősz van. Hullnak a falevelek. Egy férfi és egy nő dolgosan szedi kupacba azokat. Majdnem végeznek, mikor gyermekeik előbukkannak és belevetik magukat az éppen összegereblyézett halomba.
Kacagás, viccelődés, vidám dorgálás követi tettüket. A szülők látszólag mérgesen összenéznek, majd csatlakoznak a gyerkőcökhöz. Együtt játszanak a levelek között, faágakkal a kezükben. Elképzelik, hogy varázslók, s a leveleket botjaikkal mozgatják addig, míg észrevehetővé nem válik egy óriás formája. Amint megunják a játékot, összeszedik a még ép faleveleket, hogy otthon kreatívkodhassanak majd belőlük.
Valami őszi dalt dúdolnak, míg rendet tesznek az udvaron. Aztán bemennek a házba. Amíg anyuka szendvicseket és teát készít, addig a többiek előveszik a társast. Végül lefekvésig játszanak, jókedvűen, ahogy az várható volt.
A gyerekek csak a harmadik mese után alszanak el. A szülők csendben összepakolnak, majd egy pohár bor társaságában megbeszélik, hogy több ehhez hasonló napjuk is lehetne. Megígérik egymásnak, hogy igyekszenek mostantól több időt szánni a családra.
Igen… Több időt fognak együtt tölteni… Talán nem is lesz olyan nehéz megoldani…
Szomorúan ébred fel az anyuka. Édes álom volt ez. Szinte valós, talán valamelyik távoli emlékéből gyökerezik. A nő sírva fakad, nem tudja türtőztetni magát. Férjére gondol, aki most is a fronton van – napok óta nem hallott felőle. Gyermekei az elmúlt másfél évben minden este az apjukat várták, hátha épp aznap jön haza. Hogy mondhatta volna el nekik, hogy lehet, hogy soha nem látják többet? Hogy bármelyik percben halálhíréről értesíthetik őket? S ha esetleg lesz akkora mázlista, hogy néhány napra hazaengedik, közel sem lesz olyan, mint amire emlékeznek belőle? Hogy az életvidám, játékos, bátor férfiből egy türelmetlen, agresszív, megtört ember lett?
Nem teheti ezt gyermekeivel. Nem akarja egy ilyen valóság áldozataivá tenni őket. Meg akarja nekik adni azt a minimális boldogságot, amire még esélyük van. Neki kell erősnek lennie helyettük is.
Nem szabad ilyen negatívan gondolkodnia. Bármi is történjék, újra együtt lesznek. Nem számít, férje hogyan, de haza fog térni. Itt lesz újra velük, majd közösen újraépítenek mindent. Segítenek egymásnak. Nem lesznek olyanok, mint régen, de jók az esélyeik a jövőre nézve. Talán még az álma is valóra válik. Csak jöjjön végre haza…
Csak legyen végre béke…
(Nyitókép: AI image editor)
Orbán Viktória