Fodor Géza: Kései ősz, november

Kései ősz jön: november dere
az elsötétlő füvet lepve be
Hűvös szelekben már téli ág
tört kóró, idegen világ

Szemez a tó, hogy partkörökbe köt
míg le nem száll a füstgyötörte köd
Hol nádast úsztató vadvizek fölé
nagy éjszaka zizeg

S a láthatatlan felhőkön túlról
fehér krizantém hullik a holdból
Halottak napján gyertyás éjben
nyit a Mindszent, virágmécsez

S tükröződve a temetők felől
borostyánzöldben fagyalok, fenyők
És enciánkékes aszterek vigyáznak
minden sírhelyet

Kései ősz van: kavargó, sárga
elfakult ábránd roskad a sárba
S mint napra ráterített árnyék
vonaglik végsőt a tájék

Nyitókép: AI-illusztráció