Tápanyagellátással összefüggő fejlődési zavarok tünetei, okai és megszüntetésük

A tudnivalókat Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze olvasóinknak. Folytatjuk március 29-i számunkban megkezdett témánkat.

A foszforhiány viszonylag jól felismerhető, a többi tápelem hiányától könnyen megkülönböztethető elváltozásokat okoz a zöldségnövényeken. Más makroelemek hiányával ellentétben az alsó levelek nem klorotikus tüneteket mutatnak, hanem előbb sötétzöldre, majd kékesszürkére, vöröseszöldre, lilára színeződnek. A levél fonákján a színelváltozás mindig erősebb és korábban megfigyelhető, mint a levél színén. Idővel a tünetek megjelennek a középső, majd a fiatal leveleken is. Néhány zöldségfaj levele – a hiánytünetek előrehaladtával – barnászöldre, majd sárgásbarnára színeződik és elszárad. A súlyos foszforhiány egyik jellegzetes tünete a levélhullásból adódó erős felkopaszodás. A beteg növény növekedése feltűnően gyenge, szára vékony, a gyökérzete fejletlen. A virágzás rendszerint későn kezdődik, a virágok csököttek, a termésben fejletlen, rosszul csírázó magvak képződnek.

A fontosabb hajtatott növényeken – paprika, paradicsom, uborka – a foszforhiány főként palántakorban figyelhető meg. A felsorolt növények leveleinek fonákján már ekkor jól megfigyelhetők a haragoszöld, majd a vörösesbarna tünetek. A tápelem gyakori hiányának oka, hogy a tápkocka- és cserépföldként használt tőzeg a foszfor jelentős részét megköti.

A káposztaféléken a levelek vörösesbarna elszíneződése korábban észlelhető, mint a paprikán, a paradicsomon vagy a salátán. A színelváltozás a fajra, fajtacsoportra, esetleg a fajtára is jellemző, eltérő mértékű és tónusú.

A foszforhiány a tenyészidőszak elején, a fejlődés kezdeti szakaszában gyakori a zöldségféléknél. Ennek oka, hogy a fiatal növény relatíve több foszfort vesz fel, mint a termésképzés időszakában. A gyökér fejletlensége és az esetenként tapasztalható alacsony talajhőmérséklet tovább nehezíti a foszfor felvételét.

A foszformérgezés vagy a foszfortúladagolás tünetei a termesztési gyakorlatban nem ismertek. Ennek egyik oka, hogy a túltrágyázásból adódó depresszió lényegesen lassabban és több műtrágya kiszórásával alakul ki, mint a nitrogénnél vagy a káliumnál. A talajba juttatott nagyadagú foszfor – hasonlóképpen a tápoldatokban is – a mangán és a cink felvételét gátolja, ebből adódóan a foszfortúltrágyázás néhány mikroelem-hiánytünet formájában jelentkezik.

A káliumból a zöldségnövények az átlagosnál többet építenek be szerveikbe, ezért ennek az elemnek különösen nagy szerepe van a növényi táplálkozásban. Hiánya számos élettani zavart és rendellenességet okozhat. A kezdeti hiány csak a növekedést gátolja, majd később a növény vízgazdálkodásában is zavart okozhat.

A leveleken a káliumhiányt elsőként az erek közötti szövetek sárgulása jelzi, amely mindig a levél széle mentén halad a levélnyél irányába. A tünetek a nitrogénhiánytól könnyen megkülönböztethetőek. Káliumhiány esetén ugyanis a főerek mentén a szövetek élénkzöldek maradnak még akkor is, amikor a levélen már nagyobb kiterjedésű nekrotikus foltok, sávok képződtek. Súlyos hiány következtében a fiatalabb levelek is megsárgulnak. Az idősebbekhez hasonlóan egyértelműen mutatják a tüneteket, a zöld erek miatt jellegzetesen tarka lesz a levél.

A káliumhiányban szenvedő növény csúcsi növekedése leáll, az uborkán és a paradicsomon kevés oldalhajtás képződik, a paprika az ültetést követően nem bokrosodik, előfordul, hogy a tenyészőcsúcs teljesen elpusztul. A növény érzékenyebb lesz a betegségekre, csökken a hidegtűrő képessége. A káliummal bőségesen ellátott paradicsomnak jobb a színesedése, gyorsabb az érése. A zöldtalpasságra és zöldfoltosságra hajlamos fajtákon kialakulnak a jellegzetes színanyagbetegségek. A káliumnak fontos szerepe van a cukorképződésben, ezért közvetlenül a termés ízére is kihatással van.

A káliumtúladagolás elsősorban sókártétel formájában nyilvánul meg a hajtatott zöldségféléken, de az is előfordulhat, hogy a konkurens ionok – magnézium, kalcium, bór, cink, mangán – hiánytünetét váltja ki.