Hét érdekesség az ókori Egyiptomból
Az ókori Egyiptom közel három évezreden keresztül a világ egyik legfejlettebb civilizációja volt, s kultúrája a mai napig lázba hozza a tudósokat. Azonban míg az egyiptomi művészet, az építészet és a halottkultusz elemei széles körben ismertek, nem kevés olyan tény van, amelyet nem vagy rosszul tudunk a piramisépítő népről.
Kleopátra nem egyiptomi volt
Tutanhamon fáraó mellett talán nincs is híresebb személy, akit Egyiptommal azonnal társít az emberek többsége, mint a lenyűgöző szépségéről híres VII. Kleopátra. A királynő Alexandriában látta meg a napvilágot, ám nem egyiptomi, hanem egy görög-makedón eredetű, hellenisztikus család sarja volt, amely I. Ptolemaiosztól, Nagy Sándor egyik legbizalmasabb hadvezérétől származtatta magát. Az i. e. 323-tól i. e. 30-ig uralkodó Ptolemaida-dinasztia legtöbb tagja híresen „lojális” volt a hellenisztikus görög kultúrához, sőt valójában Kleopátra volt az első, s ennél fogva az utolsó Ptolemaiosz uralkodó is, aki beszélte népének nyelvét.
Az ókori egyiptomiak odavoltak a társasjátékokért
A Nílus mentén folyó, hosszú és kimerítő munka után az egyiptomiak gyakran ütötték el forró estéiket egy társasjáték mellett. Több játékot is ismerünk, ilyen a „Mehen” vagy a „Kutyák és sakálok”, ám a legnépszerűbb egy szerencsejáték volt, amit „Szenet”-nek hívtak. Az i. e. 3500-tól használt játékot 30 festett négyzet segítségével lehetett játszani. Minden játékosnak volt néhány bábuja, amikkel mozogni tudott a táblán, a lépések számát pedig eldobott botokra festett számok segítségével határozták meg. A kutatói berkekben még mindig vita folyik a játékszabályokat illetően, de a társas népszerűségét az egyiptomiak körében senki sem vitatja. Még az uralkodói körök is engedtek a játék hívó szavának, s Nefertiti és Tutanhamon sírrajzain is feltűnik a „Szenet”
A nőknek széles jogai voltak
Miközben társadalmi szinten és nyilvánosan gyengébbnek tekintették őket a férfiaknál, az egyiptomi nők széles jogi és pénzügyi függetlenséggel rendelkeztek. Szabadon vásárolhattak, eladhatták tulajdonaikat, részt vehettek az igazságszolgáltatásban, végrendeletet készíthettek és még jogi szerződéseket is köthettek. Az egyiptomi nők általában nem dolgoztak otthonaikon kívül, ám akik például a földeken voltak, nem ugyanannyi napidíjat kaptak, mint férfi társaik.
Hellásszal ellentétben, ahol az asszonyok szinte férjeik tulajdonát képezték, az egyiptomi nőknek jogukban állt elválni, s újra férjhez menni. Sőt az egyiptomi párok gyakran kötöttek házassági szerződéseket is, amelyekben szerepelt a nők házasságba bevitt vagyontárgyainak listája, hogy egy esetleges válás során jogaik és tulajdonuk védve legyenek.
Az egyiptomi dolgozók sztrájkokat is szerveztek
Annak ellenére, hogy az egyiptomiak „munkáltatójukat”, a fáraót élő istenként imádták, nem féltek tiltakozni munkakörülményeik javítása érdekében. Az ősi sztrájkok leghíresebb példája az Újbirodalom idején, III. Ramszesz fáraó (i. e. 1221-1156) uralma alatt játszódott le. A Deir el-Medina-i királyi nekropolisz építőmunkásai indították a történelem első dokumentált munkasztrájkját, mivel nem kapták meg a gabonában kimért fizetségüket.
A tiltakozás egyszerű formáját választották: bevonultak a szomszédos templomokba, és addig nem hagyták el azokat, amíg nem orvosolták sérelmeiket. A technika működött, s fizetéssel a zsebükben, jobban mondva a hátukon hagyhatták el a helyszínt.
Több állatot is tartottak házi kedvencként
Az ókori egyiptomi kultúra az állatokra az istenek inkarnációiként tekintett és az első civilizációk egyike volt, amelyik kedvtelésből tartott állatot. Elsősorban a macskákat szerették, amelyeket Básztet isten képmásainak tekintettek, de hasonló tisztelettel fordultak a héják, íbiszek, kutyák, oroszlánok és a páviánok felé is. A legtöbb állat különleges helyet foglalt el az egyiptomi otthonokban, haláluk után gyakran mumifikálták és eltemették őket a gazdák. Több állatot kiképeztek, hogy segítsék munkájukat, például kevesen tudják, de az ókori egyiptomi őrség kutyákat is használt, s járőrözésük alkalmával idomított majmok „munkáját” is igénybe vették.
Mindkét nem sminkelte magát
A hiúság olyan régi, mint az ősi civilizációk, amelyek közül az egyiptomi sem jelentett kivételt. Az ókori Egyiptomban a férfiak és a nők egyaránt viseltek sminket, ráadásul nem kis mennyiségben, ugyanis hitük szerint mindez Hórusz és Ré védelmét jelentette a számukra. Ezek a kozmetikumok porrá zúzott anyagokból álltak, s főként malachitból, türkizporból, réz- és vasoxidból vagy iszapból készültek. Főként a szemek köré, fából, csont- vagy elefántcsontból készült eszközök segítségével vitték fel a sminket.
A nők emellett vörös festéket használtak a körmük festésére, s színes hennákat készítettek díszként a kezükre. Mindkét nem tett magára illatanyagokat, amelyek olajból, mirhából és fahéjból készültek. Az egyiptomiak úgy vélték, sminkjük mágikus gyógyító erőt hordoz magában, s az újabb kutatások kimutatták, valóban hatásosak voltak ezek a szerek, mivel általuk a szem környéki fertőzéseket sikeresen távol lehetett tartani.
Egy víziló végezhetett Tutanhamonnal
Először 1968-ban készített röntgenfelvételek mutattak rá, hogy hiányoznak a híres gyermekfáraó, Tutanhamon mellcsontjai, csakúgy, mint az ékszerek, a kutatók így logikus módon arra következtettek, hogy a testrészek eltűnéséért is a sírrablók a felelősek. Egyes tudósok szerint azonban a mellkasi csontok már évezredek óta hiányoznak, a bordákat ugyanis szépen távolították el; a balzsamozókkal ellentétben a rablóknak egyszerűen nem állt ennyi idő a rendelkezésre.
Az általános egyiptomi temetkezési technikáktól való jelentős eltérés azt mutatja, hogy a fiatal uralkodó egy szörnyű mellkasi sérülést szenvedhetett halála előtt. A sérüléssel kapcsolatban sokan kizárják a lovas baleset lehetőségét, s azt állítják, hogy egy víziló végzett a vadászatra indult uralkodóval; erre utal a síremlékén azonosított jelenet is, amint az agresszív állat éppen megtámadja Tutanhamont.
Forrás: mult-kor.hu