Egy „imádkozó orvos” előadása

Rendhagyó alkalomra került sor április 18. estéjén a bakosi református templomban: Mező Miklós helyi református lelkipásztor meghívására Isten igéjével és előadással szolgált dr. Csókay András, Magyarország egyik leghíresebb agy- és idegsebésze. Az alkalom mottójául egy Máté evangéliumából kölcsönzött igeszakaszt választottak: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”

Számos szomszédos egyházközségből is érkeztek érdeklődők Bakosba, így nem csoda, hogy zsúfolásig megtelt a kicsiny templom: sokan állva hallgatták végig a közel kétórás előadást, mely többek között arról szólt, hogyan egyeztethető össze az istenhit és az orvostudomány.

A rendezvény elején Mező Miklós lelkipásztor Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott I. leveléből hirdetett igét, majd az Újbátyúi-Bátyúi Vegyeskar szolgálatát követően köszöntötte a híveket dr. Csókay András is. A jelenleg Miskolcon osztályvezető főorvosként dolgozó szakember hangsúlyozta: a gyógyítás képességét és lehetőségét nem magának, hanem Istennek tulajdonítja. Rámutatott arra: nagy tettekhez szívből fakadó, erős hitre van szükség, ám ez nem jön magától: erősíteni, építeni kell azt egész életünk folyamán. A hit cselekedet nélkül halott – szerepel az igében –, és ez feltétlenül igaz.

A főorvos saját élettapasztalata kapcsán rámutatott arra is: az egyetemes tudományok és szakmák elsajátítása mellett nagyon fontos, hogy kreatívak legyünk, mert munkánk a későbbiekben ennek révén teljesedik ki.

Dr. Csókay András utalt arra, hogy a jelenlegi globalizált világ számos kihívást intéz az emberhez. Az egyik sarkalatos próbatétel párkapcsolati téren zajlik.

A főorvos előadásában elhangzott: azok a társadalom legboldogtalanabb emberei, akik a maguk módján vallásosak. „Az ilyen ember – kialakítva az önmaga által fölállított saját istenségét – előbb-utóbb zsákutcába jut – mondta Csókay András. – Nem véletlenül mondom ezt: ilyen ember voltam egykor én is. Zsákutcába jutottam, boldogtalan volt a családi életem, a munkámban nem tudtam semmi újat alkotni, hiába volt a hátam mögött két egyetem is. Számos sikertelenség után egy dolgot tehettem: elkezdtem végre szembenézni a lelkiismeretemmel. Elmondható, hogy minden ember lelkiismeretében ott van az Isten szava és hangja, s azt meg is halljuk, ha nem nyomjuk el magunkban. Nekem szerencsém volt: egy budapesti templomban imádkozva meghallottam az Úr szavát, és látomás-mozgásélményem is volt. 1998. december 11-én történt mindez. 42 éves voltam ekkor.”

Mint elmondta, otthon kezébe akadt Carl Gustav Jung Gondolatok a vallásról és kereszténységről c. könyve, melyben a következő sorokat olvasta: az emberi élet célja megérni a damaszkuszi utat. Kezdte érteni: a kihívásoknak, a próbatételeknek célja volt. Másnap reggel a templomi kereszt előtt imádkozva ismét hangot hallott: „Kelj fel, folytasd a dolgod, ne vétkezz többet, mert sokat fáradoztam már veled.” „Mindez véglegesen megváltoztatott: szakítottam korábbi bűnös életemmel, és egy egészen más úton, tiszta lappal indultam tovább. Imádkozó orvossá váltam, s az Úrnak hála, korábbi nehézségeim megoldódtak. Boldogság költözött a családi életembe, s új szakmai ötleteim születtek, melyek számos páciens gyógyulását tették lehetővé. Rendszeresen imádkozom Istenhez: segítsen, hogy segíthessek.”

Köszöntötte a gyülekezetet és a vendéget dr. Jámbor Éva, Magyarország beregszászi konzulja is, aki rámutatott arra: „Hit nélkül nem lehet gyógyítani, nem lehet segíteni, és nem lehet meggyógyulni. Higgyenek abban, hogy mindig van valaki, aki segít.”

Szanyi János, a gyülekezet gondnoka, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke pedig köszönetet mondott a tartalmas és léleképítő előadásért a jeles szaktekintélynek.

Az alkalmat a bakosi Reménység Ifjúsági Énekegyüttes szolgálata zárta.