Mit jelent?.. – Evangelizáció az UREGY-ben

Mint minden év tavaszán, idén is sikerült megszervezni az ungvári egyetemista diákok evangelizációs hetét. Az alkalmat − a hagyományokhoz hűen − az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) 4-es kollégiumában rendezte meg az Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet (UREGY).
A hét témája Mit jelent keresni, dönteni, változni, megélni? címmel hívta fel a kíváncsi érdeklődők figyelmét. Az előadásokat id. Pocsai Sándor lelkipásztor tartotta, aki elmondta, hogy a héten olyan témákról szeretne beszélni, amelyek szervesen érintik az életünket.
Első előadásában Ammon és Támár bűnesetén keresztül azt hangsúlyozta, hogy Dávid bűnesete miatt Ammon is elkövette ugyanazt a hibát. Felhívta a figyelmünket, hogy Istennek szentelt életünk a gyermekeink életében is kamatozni fog, mert amilyen életet élünk, azt fogják a gyermekeink is látni. Aki pedig átengedi a jövőjét Istennek, az nemcsak magának, de gyermekeinek a jövőjét is megalapozza.
Második nap arra kaphattunk választ, hogy mit csináljunk, ha már elkövettük a bűnt, és mit kezdjünk a bűneinkkel. Az igehirdető elmondta: nem az a fontos, hogy eddig mit tettünk, hiszen elég az is, ha megvalljuk a bűneinket és bocsánatot kérünk, mert a mi Istenünk annyira kegyelmes, hogy megbocsátja minden vétkünket, ha őszintén kérjük.
A következő estén az előadás előtt Blinda Alexandra, nemzetközi kapcsolatok szakon tanuló hallgató tett bizonyságot arról, hogy milyen volt az élete Isten nélkül és milyen most Istennel. Elmondta, hogy az Úr milyen nehézségekből szabadította meg, s azt a tanácsot adta az őt hallgatóknak, hogy válasszák ők is ezt az utat, mert Isten soha nem fogja az Ő gyermekeit magára hagyni.
Ezután Pocsai tiszteletes úr a Zsoltárok könyve 8. részének alapján arra kereste a választ, hogy kicsoda az ember. Elmondta, hogy a Biblia szerint elveszett, bűnös emberek vagyunk, s csak Jézus mellett tudhatjuk meg, hogy kik is vagyunk valójában. Arról is szólt, hogy Isten a teremtője a világnak és az embernek, ám az ember nincs a megfelelő helyén, és emiatt van annyi rossz dolog a világban. Arra kért, hogy ismerjük meg Teremtőnket, mert csak általa tudhatjuk meg, kik vagyunk valójában.
Az utolsó estén arra szólított fel, hogy ha Krisztussal akarunk élni, akkor meg kell tagadnunk magunkat, s minden nap halálba kell küldenünk a saját énünket, és le kell győznünk a testi kívánságainkat. Azt tanácsolta, hogy tagadjuk meg önmagunkat, hogy Istennel egy tisztességes életet élhessünk.
A záró estén a jelenlévők nem csak lelki, de testi táplálékot is kaphattak tea és sütemény formájában, melyeknek társaságában kellemes beszélgetések kezdődtek.
Hálásak lehetünk Istennek ezért az alkalomért, s azért is, hogy tart még az Ő nagy szeretete.
Bízom benne, hogy Isten igéje nem talált süket fülekre és kemény szívekre!