Rainer Maria Rilke: Saul a próféták között

Azt hiszed a romlásod megérzed?
A Király se tudta, mily alantas,
Hogy előtte énekelt a Lantos
S rászögezte a gyilkos vas-ércet.

Mert hogy a rosz szellem jött feléje,
s összetépte, szerteszeldelé,
áldatlan kopárság szállt szívére,
babonásan reszketett a vére
s ment, vadul, az itélet felé.

Most ha szája néha még szivárgott,
csak magáért, en-javára jósolt,
késleltetni egy kicsit az átkot.
Most is így tett. Ám: hajdanta jós volt,

mint gyerek, mert érces-szája izzott
és beléje ívelt minden ér,
Mind tüzes volt, ámde ő legizzóbb,
Mind beszélt, de benne szólt a vér.

És ma mind ez rom volt, ferde-csorba,
összeomlott méltóság, teher,
és a szája, mint esőcsatorna,
mely az árat búsan elsodorva,
meg se fogva ejti el.

Forrás: Nyugat 1921/9

Nyitóképen: Peter Bruegel: Saul öngyilkossága