Tárcajegyzet: ismered…

… Pató Pált? A halogatás mestere, az „ej ráérünk arra még” embere. Ez eléggé kényelmes nem tagadom. Meg nem csinálni valamit mindig könnyebb, kényelmesebb, mint egyből cselekedni, megcsinálni, letudni, túl lenni rajta. Pedig így kéne tenni mindig, mert a feladatok csak szaporodnak, mint a nyulak, a legyek és minden, ami gyorsan szaporodik.

Azt hiszem amióta hallottam azt a szót, kifejezést, hogy majd megcsinálódik, azóta vett rajtam erőt hatványozottan ez a hozzáállás. Persze nincs szándékomban senkire rátolni a felelősséget, de azért biztos, hogy köze van hozzá, hogy így alakult bennem.

Most szeretnék arról írni, hogy ez nem jó hozzáállás, de gondolom, ezt nem is kell, hisz önök is tudják, hogy mi is a böjtje a halogatásnak. Hiszen az egyre csak halasztott dolgok elvégzése betemeti az embert. Meg az, hogy az ember úgy meg tud felejtkezni egy teendőről, hogy már valami kísérő baj is jár vele. Ez a legrosszabb, ha a halogatásnak olyan nem várt következménye, büntetése is van, amit, ha időben megteszed, fel sem merülhet, és nem forgatja fel fenekestül az életed, de ezt hagyjuk is.

Ne legyetek Pató Pálok, hosszútávon biztosan rosszra vezet ez a halogató hozzáállás.

U.i.: Én vagyok az.

R.B.
Kárpátalja.ma