Tápanyagellátással összefüggő fejlődési zavarok tünetei, okai, megszüntetésük

A kérdéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze olvasóinknak. Folytatjuk március 29-i és április 19-i számainkban megkezdett témánkat.

A kalcium nagyon fontos növényi tápanyag, ezenkívül a talaj termékenységének fenntartásában is jelentős szerepet játszik. Hatása sokoldalú, ennek tulajdonítható, hogy hiánya számos formában, a növény legkülönbözőbb részein jelentkezik.

A Ca-hiánytünetek már palántakorban megfigyelhetők a zöldségféléken. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható és a legnehezebben transzspirálható tápelem, a hiánytünetek a fiatal növényi részeken jelennek meg először.

A fejletlen gyökérzet, a gyakran tapasztalható gyökérrothadás és a gyökértenyészőcsúcs barnulása is részben az elégtelen kalciumellátásnak a következménye. A gyökereken általában előbb jelennek meg a tünetek, mint a föld feletti szerveken. A mészhiányban szenvedő növények, ha lassabban is, de rendszerint elérnek egy bizonyos fejlettséget, ami annak tulajdonítható, hogy kis mennyiségű kalcium mindig van a talajban. A tenyészőcsúcs elhalása következtében a növény olyan benyomást kelt, mintha a tetejét letördelték volna. A mészhiányt jelzi a fiatal levelek erős kanalasodása – az egészen fiatalok inkább a levél széle felé, a valamivel idősebbek többnyire a fonák irányába kanalasodnak. A termés vagy a levél deformációját sötétzöld elszíneződés előzi meg.

A paprikán és a paradicsomon az ún. csúcsrothadás-betegséget okozza a mészhiány. A bogyók bibepont felőli oldalán vagy a bibepont közvetlen közelében kezdetben világosbarna, később beszáradó, sötétbarna folt alakul ki. A magház vagy a termés kocsány felőli oldala egészséges marad. A fajták közötti érzékenység e betegségre eltérő, a fehér termésű, intenzív növekedésű paprikák sokkal fogékonyabbak, mint a magyarerős vagy a blocky típusok. A paradicsomfajták között is van érzékenyebb és kevésbé érzékeny fajta, a különbség azonban lényegesen kisebb, mint a paprikánál. A mészhiány következtében kialakuló szövetelhalás már az egészen fiatal termésen megkezdődik, és csak később, a bogyó fejlődésével válik jól láthatóvá.

A fejes salátán, az endívia salátán és a kínai kelen a kalcium hiánya az ún. levélszélelhalást (levélszélbarnulást) okozza. Ennek lágy (nedves) változata inkább télen, a száraz típusa pedig tavasszal és nyáron észlelhető. A lágy levélszélbarnulás a belső levelek rothadása, barnulása, a száraz pedig az idősebb levelek szélén apró, tűszúrásnyi sebek formájában, később kiterebélyesedve és összefolyva, az egész levelet körbevevő barna, száraz csíkként jelenik meg.

A kalciumhiány a téli hónapokban gyakran megfigyelhető az uborkán is. A főszár növekedése lelassul, az ízközök magnyúlnak, a levelek fonák irányba pödrődnek, majd erősen kanalasodnak. Egy idő után a főszár hajtása elpusztul. A beteg növény levélzete haragoszöld, később az erek közötti szövetek kivilágosodnak. Ezek a tünetek rendszerint – az elégtelen gyökértevékenységből adódóan – más tápelemek hiányát is jelzik.

A gyakorlatban tapasztalható kalcium-hiánytünetek a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára, rendszerint a vízellátás, a párologtatás zavarából és más tápanyagok túladagolásából adódnak.

A kalcium túladagolási tünete ismeretlen, a talaj magas mésztartalma enyhébb esetben mikroelemhiány formájában, súlyosabb esetben kálium-, magnéziumhiányként jelenik meg.