Digitálisan születnek újjá a II. világháborúban elpusztult festmények
A második világháború végén tűz martalékává vált remekművek, köztük Caravaggio és Peter Paul Rubens festményeinek archív üvegnegatívjait digitalizálta a berlini Gemäldegalerie. Az európai régi mesterek egyik legjelentősebb gyűjteményének számító múzeum projektje révén a kutatók és a nagyközönség hamarosan soha nem látott minőségben tanulmányozhatja a 20. század egyik legnagyobb múzeumi veszteségét elszenvedett alkotásait.
1945 májusában, a második világháború végnapjaiban két pusztító tűzvész söpört végig azon a berlini légvédelmi tornyon, ahol a Gemäldegalerie mintegy 430 nagy formátumú festményét raktározták el a bombázások elől. Az elpusztult művek között szerepelt tíz Rubens-, öt Paolo Veronese-, öt Anthony van Dyck-festmény, valamint három, egyértelműen Caravaggiónak tulajdonított alkotás is.
A megsemmisült remekművek vizuális dokumentációja évtizedeken át hiányos volt, azonban egy 1925-ben indított, módszeres fotózási kampánynak köszönhetően az eredeti művekről készült üvegnegatívok túlélték a háborút. Katja Kleinert, a múzeum igazgatóhelyettese és a projekt vezetője az Art Newspapernek elmondta: a felvételek többségét Gustav Schwarz, az intézmény 1906-tól alkalmazott fotósa készítette, aki a műtárgyakat általában közvetlenül a megvásárlásuk után archiválta, egészen 1944-ig.
A rendkívül sérülékeny, a katalógusszám és a művész neve alapján felcímkézett papírborítékokban tárolt üvegnegatívok digitalizálását helyben, a múzeum fotóarchívumában végezték el egy speciális, nagy felbontású kamerarendszerrel, elkerülve a törékeny lemezek szállítását. A digitalizáció megközelítőleg hat hetet vett igénybe, majd a negatívokat savmentes papírba és modern archív dobozokba helyezték át.
Franziska May, a múzeum proveniencia- (eredet) kutatója hangsúlyozta, hogy a negatívok állapota a korukhoz és a háborús körülményekhez képest meglepően jó, csak nagyon kevés lemez szenvedett károsodást. Bár a gyűjteményben néhány színes fotó is található, ezek feldolgozása a technológiai bonyolultság miatt későbbre marad; a jelenlegi projekt a fekete-fehér üveglemezekre koncentrált. A digitalizált, nagyítható, páratlan élességű felvételek várhatóan még idén elérhetővé válnak a Gemäldegalerie online adatbázisában, leváltva a korábbi veszteségkatalógusok kisméretű, rossz minőségű illusztrációit.
A műkincsek pusztulása a Flakturmban
A friedrichshaini Flakturm-tűz a második világháború egyik legsúlyosabb és máig legrejtélyesebb európai kulturális katasztrófája. A náci Németország hatalmas, betonból épült légvédelmi tornyait eredetileg a szövetségesek bombázásai ellen emelték, majd a háború előrehaladtával a legértékesebb nemzeti műkincsek (köztük a berlini Múzeumsziget anyagának) biztonságos raktározására is használták.
Bár a tornyok átvészelték a bombázásokat és a Vörös Hadsereg ostromát, 1945. május elején – amikor a szovjet csapatok már átvették az irányítást a terület felett – két máig tisztázatlan eredetű tűzvész pusztította el a Friedrichshain parkban lévő épületben őrzött festményeket.
A történészek között a mai napig vita tárgya a tűz oka: egyesek a fosztogató szovjet katonák vagy a német civilek gondatlanságát, mások a fanatikus SS-alakulatok szándékos gyújtogatását sejtik a háttérben. A veszteség a művészettörténet számára pótolhatatlan volt. A most digitalizált fotóarchívum nem csupán esztétikai vagy történeti értéket képvisel, hanem kulcsfontosságú a proveniencia-kutatásban is.
Ahogy Katja Kleinert rámutatott, a múzeum szakembereihez rendszeresen érkeznek megkeresések a műtárgypiacról olyan festményekkel kapcsolatban, amelyekről azt feltételezik, hogy a háborúban elveszett művek lehetnek. Az eredeti üvegnegatívok éles, nagy felbontású másolatai mostantól megdönthetetlen bizonyítékként szolgálnak a hamisítványok kiszűrésére és a lappangó művek esetleges azonosítására.
Forrás: mult-kor.hu
Nyitókép: Staatliche Museen zu Berlin, Gemäldegalerie/Gustav Schwarz