Könyvajánló: Nagyszőlős, a világ közepe

Nagyszőlős, a világ közepe – szerk. Nagy Milada. Aposztróf Kiadó, 2009. 196 old.

Rendhagyó kiadvány jelent meg a fenti címen a budapesti Aposztróf Kiadó gondozásában. Megálmodói egy kárpátaljai kisváros múltját, saját gyermekkorukat elevenítették fel visszaemlékezéseik és a Nagyszőlőst ábrázoló, a múlt század első feléből származó képeslapok segítségével.
Nagyszőlős a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjének, Ugocsának volt a székhelye. Trianon után Csehszlovákia, 1938-ban pár hónapig az autonóm Kárpáti Ukrajna, majd a bécsi döntéssel újra Magyarország része lett. A második világháborút követően Szovjetunió, jelenleg pedig Ukrajna települése. A „tulajdonosváltások” megnehezítették az itt élők sorsát. A város életét, a nemzetiségek közötti viszonyokat gyermekkoruk és fiatal éveik felelevenítésével mutatják be a visszaemlékezők, akik ma már a világ különböző pontjain élnek. Megelevenedik a város élete az idilli 1920-as, 1930-as évektől a gyászos 1940-es évekig. Mindezt egy kötetben négy nyelven olvashatják: magyarul, angolul, héberül és ruszinul. A kötet régi képeslapok segítségével mutatja be Nagyszőlős és környékének korabeli arcát, hangulatát.
„A huszadik század utolsó évtizedeiben nosztalgiahullám söpört végig a nyugati világ számos országán. A korra jellemző stabil gazdasági és politikai helyzet számos európai és észak-amerikai számára lehetővé tette, hogy kielégítse a múlttal kapcsolatos tudáséhségét, valamint szüleik és nagyszüleik generációinak mindennapi életére vonatkozó kíváncsiságát. A múltból visszamaradt leletek között ott vannak a képeslapok is. Az 1970-es években – különösen Európában – már egyre gyakrabban találkozhatunk a könyvesboltok polcain olyan kötetekkel, melyek képeslap-reprodukciókon keresztül mutattak be különböző városokat. Ezek a képeslapok általában a tizenkilencedik század végétől a második világháborúig terjedő időszakból származtak” – emlékeztet a kötethez írott előszavában Paul Robert Magocsi, a Torontói Egyetem professzora, a Ruszinok Világkongresszusának elnöke.
„Ez a kötet is – amely Jichak Livnat gyűjtőmunkáját dicséri – a „képeslaptörténelmet” gazdagítja. A könyv témája nem meglepő módon a gyűjtő szülővárosa, ahol Weisz Sándor néven fiatal éveit töltötte, amíg 1944-ben a magyarországi holokauszt történései kíméletlenül távozásra nem kényszerítették” – teszi hozzá az ismert ruszin tudós.
A képeslapok mellett a Nagy Milada által szerkesztett kötet tartalmazza az Izraelbe kitelepült Jichak Livnat és nővére, az Egyesült Államokban élő Hedy Pivko (szül. Weisz Hedvig), valamint barátaik – a ma Kanadában élő William Aykler (szül. Aykler Béla), az Izraelbe került Chaya Zelikovich (szül. Farkas Ilona), az ugyancsak Izraelben élő Irma Biedermann (szül. Holländer Irma), valamint az Egyesült Államokba vándorolt Judith Auerbacher, (szül. Rosner Judit) – visszaemlékezéseit szülővárosukról, méghozzá párhuzamosan négy nyelven: magyarul, angolul, ruszinul és héberül.
Nagyszőlősön „…évszázadokon keresztül együtt éltek magyarok, ruszinok, zsidók – írja bevezetőjében Jichak Livnat. – A különböző nyelvek és kultúrák jól megfértek egymás mellett és kiegészítették egymást. Mindenki megtartotta a saját szokásait és vallását, mégis jól tudtak együtt élni.”
Nagyszőlős történetét – különös tekintettel lakossága nemzetiségi összetételének változásaira – dr. Fedinec Csilla, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa foglalta össze rövid tanulmányában a kötet olvasói számára.