Horváth Sándor: Vagyunk

Még megvagyunk, még itt vagyunk.
Üresen ringó bölcsőbe
Kisdedet álmodunk.
Ha felemel a Miatyánk,
Égi színed elé visszük
E nemzetnyi magányt.

Mintha égne, úgy lobog.
Vérünk, hitünk és reményünk
Három színe kavarog.

Még megvagyunk, még itt vagyunk.
Süllyedő koporsó felett
Leszegett fejjel mormolunk
Csendes imát, pogány átkot,
Mert aláznak vesztes csaták,
Gyilkolnak győztes árulások.

Mintha égne, úgy lobog.
Vérünk, hitünk és reményünk
Három színe kavarog.

Még megvagyunk, még itt vagyunk.
Tanúk, túszok, idegenek
Hazátlan hazákba szórva.
(Milyen sok, és mégis csonka.)
Füstös, üszkös vérző jelek —
Ezer év hamuja, sója.

Mintha égne, úgy lobog.
Vérünk, hitünk és reményünk
Három színe kavarog.

Még megvagyunk, még itt vagyunk.
Vigyázunk árvult tüzeket,
Hogy ne haljon múlttá újra,
Mi jövőnknek van megírva.
S a harmadik napon fényben
Emeljen hazáig Isten.

Mintha égne, úgy lobog.
Vérünk, hitünk és reményünk
Három színe felragyog.

Forrás: Jelentés a mélyből

Nyitókép: AI-illusztráció