A látás Istene

„Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik! Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle! És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.” (1 Móz 21,14–21)

Izmáel egy olyan bibliai személy, aki Káinnal, Ézsauval, Saul királlyal és másokkal együtt jó helyen és jó időben volt, hogy minden az övé legyen. Azonban jött valaki, akinek Isten odaadta azt, amit Izmáelék is megkaphattak volna, így a sivatagi fiú és társai örök másodikok lettek.

Már Izmáel születésekor érezni, hogy a bibliai elbeszélés egy későbbi feszültség magvát veti el Izmáel fogantatásában. Az igeszakasz előzménye ugyanis az, hogy Ábrahám felesége, Sára nem esik teherbe, ezért Sára bevezeti a házasságtörés intézményét: arra biztatja a férjét, hogy a jóval fiatalabb szolgálólányával, Hágárral próbáljon meg kisgyermeknek életet adni. Ebben a pillanatban senkit nem érdekel, hogy az Úr konkrét ígéretei Sárára és Ábrahámra vonatkoznak, az idős házaspár beleunt a várakozásba, és kiskaput keresett. Ennek gyümölcseként született meg Izmáel.

Azonban ha kiskaput akarunk nyitni Isten ígéretén, az a kiskapu a nyomorúságra nyílik rá. Sára ötlete és Ábrahám engedékenysége ahhoz vezetett, hogy elveszett a családi békesség. Sára megutálta és elűzte házából Hágárt, majd miután valóban teljesül az ígéret, már Ábrahám tanácsolja el a szolgálólányt és gyermekét, hogy később ne lehessen vetélytársa Izsáknak. Jó néhány évvszázad múlva pedig Izmáel és Izsák utódai, az arabok és a zsidók még mindig halálos ellenségei egymásnak.

Ebben az igeszakaszban nagyon szűkös készletekkel küldi el Ábrahám Hágárt és Izmaelt a sivatagba. Izmáel többé nem tagja Ábrahám háza népének, elfogy a kenyér és a víz, Hágár pedig várja az elkerülhetetlent: a gyereknek élelem és víz nélkül csak halált tartogat a sivatag. Leteszi, elmegy tőle, közben sír, sírnak mindketten. Ekkor lép be a történetbe az az Úr, akit egy másik esetben pontosan Hágár nevez a Látás Istenének, aki belelát a szívbe, és látja a hozzá imádkozó kétségbeesett helyzetét.

A Látás Istene meghallja a könyörgést, megszólítja Hágárt és megnyitja a szemét. Így az asszony észre tud venni a közelben egy olyan forrást, amit eddig nem látott. A pusztában vándorló pásztorok sok ilyen forrást ismertek, betakarták és megvédték őket, az avatatlan szemnek valóban láthatatlanok voltak. Azonban az Úr most megnyitja Hágár szemét, hogy megmentse őket.

Antoine de Saint-Exupéry írja A kis hercegben: „Minden sivatag egy kutat rejt valahol”. A napokban sokat gondoltam erre a történetre és erre a mondatra. Milyen jó kapcsolatban lenni azzal az Úrral, aki felnyitja a szemeket, és ismeri a kutak helyét! Mert a Látás Istene a mi Istenünk is, vele szemben pedig mi is olyan vakok vagyunk, mint Hágár. Azt látjuk, sőt felnagyítva látjuk, ami nincs. Kesergünk az elvesztett éveken, az elvándorolt családokon, a nyomorúságokon, amik körülvesznek, és talán Hágárhoz hasonlóan mi is temetjük azt, aki még él. Böjt idején az Úr szeretne téged is olyan kezelés alá vonni, mint Hágárt: talán tőled is megkérdi, hogy mi van veled?

Mi van veled? Elfelejtetted, ki az, aki kézen fogott és néven szólított? Elfelejtetted, hogyan mosott meg a szövetség vére minden bűnből? Nem látod már Őt, aki mindent elkészített és elrendezett, hogy neked életed lehessen? Ha te nem is látod, Ő lát, hall szabadít és jövőt készít neked. Lehetsz örök második, aki mindent elvesztett, amit birtokolni képzelt, lehetsz kisemmizett, becsapott, elárult – az Úr szemei előtt éled az életed. Neki pedig sokkal jobb terve van felőled, mint bárkinek ellenségeid vagy barátaid közül.

Hágár átéli azt, amit mi is átélhetünk: sokszor addig nyomorogsz, addig szenvedsz, ameddig akarsz. A Látás Istene már elkészítette a megoldást és szabadítást, ha Te nem is látod még. Kérd Őt, nyissa meg a szemed az Ő szent és jó terve felfedezéséhez, így lehetsz majd örök másodikból kiválasztott egyetlen!

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog