49 éve hunyt el Háy Gyula drámaíró
1900. május 5-én született Háy Gyula Kossuth-díjas drámaíró, műfordító.
Az abonyi földesúr fia középiskolái elvégzése után a budapesti Műegyetemre iratkozott be 1918-ban. Már egyetemistaként részt vett az I. világháború ellen tüntető mozgalmakban, majd lelkesen üdvözölte a forradalmat. 1919-ben félbehagyta tanulmányait, majd a bukás után az ellenforradalom elől Berlinbe menekült. Itt díszletfestéssel és tervezéssel foglalkozott, és expresszionista irodalmi körökben forgott.
Első írói próbálkozásai is expresszionista hatást mutató prózai művek voltak. 1923-mas hazatérte után, az 1929-ben megjelent Színhely: Budapest, Idő: tíz év előtt című regényében a hajdani úrifiú forradalmi lelkesültségéről és a forradalomból való kiábrándulásáról ad hiteles képet.
1932-ben – miután újra Németországba utazott – a Deutsches Theater parádés szereposztásban mutatta be az Isten, császár, paraszt című történelmi drámáját. A darab a közönség körében egyértelmű sikert aratott, ám már másnap éles hangú kritika jelent meg róla a Der Angriffban. Emiatt a mű nyomban le is került a színpadról.
1935-ben a szovjet írószövetség meghívására Moszkvába utazott. Tíz éven keresztül a szovjet fővárosban élt és alkotott. Ezekben az években írta meg egyik legjobb, legmegrázóbb darabját, a század húszas éveiben nagy port kavart tiszazugi arzénes gyilkosságok témáját feldolgozó Tiszazugot.
A háború után visszatért Magyarországra. Hamarosan az akkori időszak egyik legnépszerűbb írója lett – egymás után adták elő darabjait. 1950-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a dramaturgia tanára lett. 1951-ben talán leggyengébb darabjáért, Az élet hídjáért Kossuth-díjat kapott. Állítólag Révai cinikusan jegyezte meg róla:
Na, most írt egy lapos, sematikus dolgot, és így végre adhatok érte egy Kossuth-díjat.
1955-től az ellenzéki írócsoport vezető személyisége lett, Nagy Imre szűkebb köréhez tartozott. Az 1956-os forradalom előtt számos cikket publikált. 1956. október 6-án, jelent meg, Rajk László újratemetésének napján maróan ironikus publicisztikája a pártmunkásokról Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? címmel. A forradalomban ismét lelkesen vett részt, a szovjet intervenció megindulásakor 1956. november 4. hajnalán feleségével együtt ő olvasta fel a Szabad Kossuth Rádió hullámhosszán az Írószövetség segélykérését.
1957 januárjában letartóztatták. November 13-án a forradalom szellemi előkészítésében viselt vezető szerepéért hatévi fegyházra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult.
Mindennapjait ismét az írás töltötte ki, elkészült az Attila éjszakái című drámája. Közben fordításból élt, németből és oroszból fordított drámákat és klasszikus regényeket. 1965-ben egyik művének külföldi bemutatójára útlevelet kapott, s – állítólag Aczél György kifejezett kívánságára – nem is tért vissza Magyarországra.
Útja ezúttal Svájcba vezetett, itt töltötte utolsó éveit is. Itt írta meg utolsó jelentős művét, visszaemlékezéseit Született 1900-ban címmel.
Két nappal 75. születésnapja után, 1975. május 7-én elhunyt Asconában.
Az MTI nyomán
(Nyitókép: Fortepan/Hunyady József)