Czébely Gabriella: Erdei boszorkány

Előtte az utak készülődtek,
feje fölött kékívelt az ég,
talpa alatt füvek szöszmötöltek.

Ha lehajolt, íves derekához
zsenge fűzek hasonultak,
derék tölgyek sudár alakjához.

Füvet szakított – arcán bölcs derű –,
s kihajtott ujjai között
sárgán vérét hullató fecskefű.

Ha sóhajtott, belerezzent a szél,
lépte alatt gyökerek feszültek,
szoknyája ringott, s minden falevél.

Létét erdők homálya fedte tán –
Alakja elillant, csak énekét
hallhatják már sejtelmes éjszakán.

Forrás: Holló hajam vánkosán

Nyitókép: MI-illusztráció