Tompa Mihály: Beregszász

A lomha Vérke partján, jó pásztoremberek,
Egyetmást emlegetvén, pipázva ültenek;
 

A csendes nyári éjben tisztán sütött a hold,
Szélsöprött udvarában egy szál felleg se volt.
 

S fehérre bémeszelvén tetöit és falát,
A távolabb Beregszász feltünt az éjen át,
 

Honnan nyersen kivágott az őrkakas szava. –
S élesen felsikoltott a rendontó kasza,
 

Szíszegő fütyöléssel futkosva élein
A kaszafén, a rétek távol vidékein.
 

Amelyet a serény pór nehéz igába fog:
Kérőzve meghevert a fejér szarvú tulok;
 

Mig csürkin, a falánk ló, béklyót csörgetve járt,
Porcogva foghegyelvén a lóherés határt.

(…)