Németh Péter: Ha merülünk

önmagunk lenni nem merünk,
köröttünk háborgó tengerünk.
úszni nem lehet, nem tudunk,
szétázott mában tegnapunk.

torz tempók helyben szüntelen,
hirtelen dönt a Végtelen.
a Bárányra nem nézünk, süllyedünk, fulladunk,
sorsunkban fogant holnapunk

a víz alatt, mélyben, de tudjad,
ott van mindig az ÉGIFÉNY
a nagy vizek felszínén.

(Nyitókép: pixabay)