Ősz hajszálak, egyetemi rang és Picasso

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola meghatározó intézménye a régiónak. A főiskola rektorát, Csernicskó Istvánt arra kértük, értékelje számunkra az elmúlt tanévet. A beszélgetés azonban úgy alakult, hogy nemcsak a főiskoláról esett szó. Beszéltünk például a rektor ősz hajszálairól és a hiúságról, a sajtóhoz fűződő viszonyáról, az intézmény egyetemmé válásáról, a doktori (PhD-) képzések indításáról, az egyetemi rangsorokról és arról, mivel tölti a szabadidejét, végül pedig Picasso művészete is szóba került.

– Amikor a kollégám megtudta, hogy interjút egyeztettem Csernicskó Istvánnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorával, figyelmeztetett: készüljek fel rendesen, mert volt már újságíró, aki nem túl jól jött ki egy ilyen beszélgetésből . Éppen ezért alaposan felkészültem önből, és bevallom, meglepődtem, hogy mennyi eredménnyel büszkélkedhet. Amellett, hogy a beregszászi főiskola rektora, ön az elnöke a Magyar Rektori Konferencia Határon Túli Felsőoktatási Intézmények Bizottságának , a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja , a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács elnöke , a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, a tudományok doktora, egyetemi tanár, professzor, számos tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, tudományos publikációinak jegyzéke pedig több száz tételt, köztük jó néhány könyvet tartalmaz , három PhD-fokozatot szerzett fiatal kutató témavezetője volt, s közülük egy magyar, egy ukrán, egy pedig angol nyelven védte meg a disszertációját három különböző egyetemen. Mire a legbüszkébb az elért eredményei közül? Vagy épp azt hagytam ki, ami a legkedvesebb önnek?

– Bevallom, amikor felsorolásba kezdett, elkalandozott a figyelmem, és nem követtem végig a szavait, így nem tudom pontosan, mi hangzott el. Az eredményeimmel meg úgy vagyok, mint az ősz hajszálaimmal: amíg csak néhány volt, pontosan tudtam, hány van belőlük, és hol, de egy idő után már nem tartja számon az ember. A kor előrehaladtával arányosan csökken a hiúság.

– Ezek szerint nem szereztem jó pontot a hosszú felsorolással…

– Nem tudom, honnan vette, hogy barátságtalan vagyok az újságírókkal. Nem szeretek nyilatkozni, és szerintem nem is tudok jó interjúkat adni, de remélem, azért nem vagyok a sajtó réme. De inkább hagyjuk ezt a témát.

– Itt a 2023–2024-es tanév vége. Kérem, összegezze röviden, mi érdekes történt a főiskolán ez idő alatt.

– Az egyik ok, amiért nem szeretek interjút adni, épp az, hogy az újságírók gyakran lehetetlen helyzet elé állítanak. Úgy kellene most egy hatalmas intézmény mozgalmas évéről beszámolót tartanom, hogy ez az olvasók számára érdekes legyen, és közben figyelnem kellene arra, hogy ne hagyjak ki semmit és senkit, nehogy valakit megbántsak. Azt sem tudom, hol és hogyan kezdjek hozzá. Ahhoz ugyanis, hogy a kérdésére érdemi választ tudjak adni, előbb el kellene mondanom, hogy bár az intézmény neve II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, valójában az óvodától az egyetemi szintig és a felnőttoktatásig folytatunk képzéseket az általunk alapított intézményekkel együttműködésben, és ebben a szinte az egész Kárpátalját átfogó hálózatban az elmúlt tanévben ötezernél több személy részesült valamilyen képzésben.

– Akkor rákérdezek néhány dologra. A június 28-án tartott tanévzáró ünnepségen tartott beszédében azt mondta, hogy a főiskola megérett arra, hogy egyetemmé alakuljon. Mit értett ez alatt?

– Azt, hogy a Rákóczi-főiskola megfelel vagy képes eleget tenni minden olyan szakmai, személyi és infrastrukturális követelménynek, amelyet a jogszabályok az egyetemi ranggal rendelkező intézményekkel szemben támasztanak. Az ukrajnai minőségbiztosítási ügynökség akkreditációi során például kifejezetten pozitívan értékelik a főiskola infrastrukturális bázisát, vagyis ezen nem múlhat az egyetemi rang megszerzése. Oktatóink 68 százaléka rendelkezik PhD- vagy DSc-fokozattal, a docensek és professzorok aránya meghaladja a 40 százalékot, tehát a tanári gárda felkészültsége sem jelenthet akadályt. Nemcsak magyar, hanem ukrán és angol nyelvű kurzusokat is hirdetünk, vagyis a képzés több nyelven folyik az intézményben, több képzési ágban. Nem csupán közvetítői vagyunk a tudásnak, hanem – elsősorban a főiskola bázisán működő három kutatóközpontban és hét tanszéken folyó tudományos kutatásoknak köszönhetően – magunk is tudástermelők vagyunk, és a kutatásaink eredményeit beépítjük az oktatásba. Integrációnk az ukrajnai és a nemzetközi felsőoktatási térbe lehetővé teszi, hogy ne el- és bezárkózó provinciális intézményként működjünk, hanem innovatív kezdeményezéseink révén akár befolyásoljuk a régió és Ukrajna felsőoktatását. A legtöbb előírásnak tehát már most eleget teszünk, de vannak lépések, amelyeket meg kell tennünk annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljünk az egyetemekre vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

– Mi hiányzik az egyetemmé váláshoz?

– Az ukrán felsőoktatási törvény 28. cikkelye vagy éppen a magyarországi felsőoktatásról szóló törvény 9. §-a szerint az egyetemeknek az alap- és mesterképzés mellett doktori (PhD-) képzést is folytatniuk kell. Bár ezen a szinten még nem hirdettünk képzéseket a következő tanévre, három tudományterületen teljesen készen állunk ilyen képzési programok elindítására, és néhány éven belül akár két további tudományágban is elérhetjük a PhD-képzés indításához szükséges szintet.

– Eszerint már csak a PhD-képzések indítása kell az egyetemmé váláshoz?

– Nem egészen. A doktori képzések elindításához és az egyetemmé váláshoz szükség van arra, hogy ezek a lépések bekerüljenek az intézményfejlesztési stratégiánkba, ehhez pedig szükség van a Szenátus, ukrajnai terminológiával a Tudományos Tanács határozatára és jóváhagyására. Előbb azonban az intézményen belül le kell folytatnunk azt a párbeszédet a főiskola oktatóival, munkatársaival és persze az alapítókkal, valamint a támogatóinkkal, amelynek eredményeképpen az egyetemmé válás és az ahhoz szükséges lépések bekerülhetnek az intézményfejlesztési koncepcióba. Stratégiai tervezés és alapozás nélkül ugyanis nem tehetünk meg egy ilyen jelentős lépést. Nem a cégér átfestése a lényeg, hanem az, hogy valóban egyetemmé válhassunk.

– Azoknak tehát, akik talán már idén jelentkeznének PhD-képzésre a főiskolán, még várniuk kell.

– Igen. Egyrészt a már elmondottak miatt, másrészt azért, mert a belső feltételek adottak ugyan a PhD-képzések elindításához, a külső körülmények azonban nem kedveznek ehhez. Ukrajnában hosszú ideje háború dúl, a közép- és hosszú távú intézményfejlesztési stratégia megalkotása során az ebből fakadó bizonytalansági tényezőket is figyelembe kell vennünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz egyetem a Rákóczi-főiskolából, vagy hogy belátható időn belül nem indítunk doktori képzéseket, csupán azt, hogy alaposan mérlegelnünk kell a helyzetet. Úgy gondolom, már önmagában az, hogy a feltételrendszer adott ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről beszélhessünk, jelentős eredmény egy kisvárosi felsőoktatási intézmény vonatkozásában.

– Az utóbbi években megszokhattuk, hogy új képzéseket hirdet a főiskola. Most is számíthatunk erre?

– Igen. A 2024–2025-ös tanévre szóló felvételi szabályzatunk már egy ideje nyilvános, a főiskola honlapján elérhető. Aki belenéz a kínálatba, láthatja például, hogy az alapképzés szintjén az eddig is működő nyelvtanári képzések megtartása mellett fordítói szakokat is hirdetünk. A mesterképzések között pedig régi adósságunkat törlesztjük azzal, hogy elindítjuk az óvodapedagógia szakon is a magiszterek oktatását. A következő tanévre tehát már 30 képzési programra várja a főiskola a jelentkezőket, és már most ígérhetem, hogy ha a terveink jól alakulnak, akkor 2025-ben ismét újabb képzésekkel bővül majd a kínálatunk.

– Az alapképzésben végzett hallgatók diplomaátadó ünnepségén egyebek mellett arról is beszélt, hogy a beregszászi főiskola több, Ukrajnában innovációnak számító kezdeményezést indított el, amelyet nehezen fogadott el a minisztérium. Mire gondolt pontosan?

– A főiskola közvetlen vezetésében több olyan személy vett és vesz részt, akik nemcsak az ukrajnai felsőoktatás rendszerében szocializálódtak, hanem – például a magyarországi PhD-képzések hallgatóiként vagy éppen újabban oktatóként, doktori témavezetőként – a magyarországi felsőoktatás működésébe is belelátnak. A romániai, szlovákiai, szerbiai felsőoktatásról is vannak közvetlen információink, hiszen ezekben az államokban is működnek hozzánk hasonlóan magyarul vagy magyarul is képző egyetemek, főiskolák, amelyekkel szoros kapcsolatban állunk. Nyilván ezzel is összefügg, hogy viszonylag rövid fennállása alatt a főiskola több olyan kezdeményezéssel jelent meg az ukrajnai felsőoktatásban, amelyekkel kezdetben nem tudott mit kezdeni a rendszer. Már 20 évvel ezelőtt kezdeményeztük például, hogy egyszerűsítsék az Európában szerzett tudományos fokozatok honosítását, engedélyezzék a közös és kettős képzések elindítását külföldi egyetemekkel, tegyék lehetővé neves külföldi professzorok hivatalos alkalmazását a hazai felsőoktatásban, bátorítsák a külföldi tanulmányutakat és részképzéséket, szervezzenek ne csupán szakokra és képzésekre kiterjedő, hanem átfogó intézményi akkreditációt, és így tovább. Azonban éveknek kellett eltelnie, mire ma már ezek elvárásként vagy lehetőségként fogalmazódnak meg Ukrajnában is. Miközben például a 2014-ben elfogadott ukrán felsőoktatási törvényben szerepel az intézményi akkreditáció fogalma, és mi már rég megszereztük a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnál az intézményi akkreditációt, az ukrán jogalkotó még csak most, 2024 nyarán dolgozik az ukrajnai intézményi akkreditáció szempontrendszerének kidolgozásán. Ahogy több más esetben is, itt is kiderült idővel, hogy igazunk van, és Ukrajna most, több év késéssel, az európai integráció követelményeként kénytelen bevezetni több olyan dolgot, amit mi már jóval korábban elkezdtünk.

– Le vannak maradva, mint a borravaló…

– Ezt nem mondanám. Inkább arról van szó, hogy az állami bürokrácia nehezebben mozdul, mi pedig, ahogyan az egy jó felsőoktatási intézménytől elvárható, innovatívak vagyunk. Nemcsak beszélünk például a kettős képzésekről, hanem idén július 18-án már az első olyan okleveleket is kiadjuk, amelyeket ebben a rendszerben szereztek meg azok a hallgatók, akik erre vállalkoztak. Két éve kötöttük meg azokat a megállapodásokat, amelyek alapján összehangoltuk a magyarországi partneregyetemekkel a képzéseinket, és idén már három hallgatónk egyszerre kaphatja meg a Miskolci Egyetem és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mesterdiplomáját. A legtöbb ukrajnai egyetem még meg sem kötötte a hasonló szerződéseit.

– Azért kell ahhoz merészség és kurázsi, hogy egy kisvárosi, magyar társadalmi szervezetek által alapított, nem állami főiskola olyan kezdeményezésekkel lépjen elő, amelyek jelentős változásokat idéznek elő az ország felsőoktatásában.

– Kell bizony! De ezek a legkevésbé sem az én jellemzőim: a főiskolán a merészség, a kurázsi és a stratégiai gondolkodás elsősorban Orosz Ildikó elnök asszony területe. A legtöbb újító kezdeményezésünk tőle ered.

– A már említett diplomaátadón hosszan beszélt arról is, hogy milyen előrelépést ért el a főiskola az ukrajnai és a nemzetközi egyetemi rangsorokban. Mondana erről pár szót?

– Az egyetemi rangsorok objektivitását sokan vitatják, a listák összeállításának szempontjai nem ritkán szubjektívek, ennek ellenére mégiscsak adnak valamilyen képet arról, hol tartunk másokhoz mérten. Az évértékelő beszédemben viszonylag részletesen beszéltem erről, most talán csak egy olyan adatot említek, amely ott nem hangzott el. A 2022-es, tehát a háború előtti adatok szerint Ukrajnában 281 úgynevezett magán (nem állami) felsőoktatási intézményt tartottak számon. Nos, 2024-ben az egyik legnépszerűbb ukrajnai felsőoktatási rangsor adatai alapján a mi intézményünk a 10 legjobb magán felsőoktatási intézmény között van az országban. Azt hiszem, ez elég komoly eredmény.

– Az elért eredmények mögött minden bizonnyal sok munka áll. Hogyan szokott lazítani, hogy ne égjen ki, ne fásuljon bele? Vagy a munka jelenti egyben a kikapcsolódást is?

– Az, amit a mindennapokban csinálok, sokrétű, sok összetevős dolog, így nem tudok ráunni. Intézményvezetőként más feladatokkal és kihívásokkal kell szembenéznem, mint oktatóként, és kutató is vagyok, ami szintén más jellegű tevékenységet jelent. Van, amikor az egyik rész jobban előtérbe kerül, mint a másik, de azért időnként van lehetőség a váltásra, ezzel az egyhangúság elkerülésére. Amikor – ritkán – van lehetőségem arra, hogy a szabadnak látszó időmben ne elmaradt feladatokat pótoljak, vagy közelgő határidőkkel küzdjek, akkor nagyon szívesen és sokat olvasok. Egyrészt persze szakirodalmat, és ha az épp egy jó szakkönyv vagy tanulmány, akkor azt is tudom érdeklődéssel és élvezettel olvasni. Szépirodalmat is olvasok, elsősorban kortárs regényeket, magyarokat és nem magyarokat egyaránt. Filmet is nézek persze, de a televíziót csak a sportközvetítésekre kapcsolom be. Viszont ha foci-Európa-bajnokság van, és olimpia, mint idén nyáron is, akkor igyekszem követni az eseményeket. Szívesen kirándulok és túrázom is, de erre aztán végképp nincs időm mostanság, és az is bánt, hogy a korábban elmaradhatatlan heti kétszer két óra focimeccsek előbb heti egy alkalomra redukálódtak, az utóbbi hónapokban pedig szinte teljesen kikerültem a csapatból.

– Kiöregedett focista lett?

– Hát igen, napról napra öregebb vagyok, ez tény, de arra utaltam, hogy nem jutok el sajnos oda, hogy beállhassak a fiúk közé játszani, mert folyton közbejön valamilyen esemény, feladat, határidő. Érzem is a kondimon, hogy egy ideje a számítógép billentyűjének bősz csapkodása a legintenzívebb sport az életemben.

– Több szabadidőt szeretne?

– 2020 tavaszán kezdődött a rektori megbízatásom. Azóta már túl vagyunk egy világjárványon, amely teljes bezártságot és online kapcsolattartást hozott, 2022 elejétől pedig háború dúl az országban. Több szabadidő helyett sokkal inkább vágyom a nyugodt, kiszámítható hétköznapokra, várom a békés építkezés időszakát. Láthatja, a kollégákkal közösen mennyi eredményt értünk el nehezített körülmények között. Képzelje el, hol tartanánk, ha nem kellene erőn felül óvóhelyeket építeni, áramszünetekkel küzdeni, generátorokat beszerezni. Picasso Guernicája zseniális alkotás, amely sajnos ma is aktuális, de én most már egy másik, szintén szimbólummá vált munkájának üzenetét helyezném a középpontba.

– Ha Pablo Picasso Békegalamb című alkotására gondol, szerintem sokan egyetértenek önnel. Köszönöm a beszélgetést.

Forrás: kmf.uz.ua