A nap verse: Czébely Lajos: (Jaj, ha egyszer…)

Jaj, ha egyszer nyári hold lehetnék,
s ti, kiket szeretek, rajongó csillagok,

körbeülnétek, mint ott fent a sötét
óceánt megvilágító gyémánt-hajók,

s én elmerülnék a sokszínű mélyben,
elöntene számos kék-, barna-, fekete
csillag-szem-meleg,
és érezném, hogy lelketek ott remeg
kozmosszá táguló szívemben!

Forrás: Czébely Lajos Évszakok ösvényein című kötete, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest-Ungvár, 1996