57 éve hunyt el Áprily Lajos
57 évvel ezelőtt hunyt el Áprily Lajos magyar költő, műfordító, a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja.
Erdélyben, Brassóban látta meg a napvilágot 1887. november 14-én Jékely János Lajos néven. Az ezredforduló előtt Kolozsvárra költözött a családja. A református kollégiumban érettségizett, majd magyar–német szakon szerzett diplomát. A nagyenyedi kollégiumban helyezkedett el 1909-től, mint tanár. Két évvel később megnősült, Schéfer Idát vette el. Három gyermekük született: Zoltán, Endre és Márta.
Verseit 1918-ban az Új Erdélyben kezdte közölni Áprily Lajos néven. Az irodalmi életbe az Erdélyi Szemlén keresztül került be öt versciklusával.
Trianon után elsők között ismerte fel az új helyzet szülte feladatokat: az anyanyelvi oktatásért való harcot, a nemzeti műveltség továbbadását és a románokkal való békés együttélést.
Első kötete 1921-ben jelent meg Kolozsváron Falusi elégia címmel.
1923-ban Dijonba utazott franciát tanulni. Verseit közölte az Erdélyi Szemle, a Napkelte, a Pásztortűz és a Vasárnapi Szemle, és már Magyarországon is ismert lett. Ebben az évben jelent meg az Esti párbeszéd című kötete.
1924-től az Ellenzék című lapot szerkesztette Kolozsváron, Budapesten Versek címmel jelent meg kötete. Két évvel később, egykori alma materében, a kolozsvári református kollégiumban tanított. Ugyanebben az évben az Erdélyi Helikon felkérte a hasonló nevű lap szerkesztésére, amelyet 1929-ig vitt.
Áprily 1926-ban Berlinben jelent meg kötete Rasmussen hajóján címmel, Kolozsváron pedig Vers vagy te is címen antológia jelent meg, amelyben ő is szerepelt.
1929-ben Kolozsváron adták ki az Idahegyi pásztorok című drámáját, s még ugyanebben az évben Magyarországra emigrált. Budapesten tanított és a Protestáns Szemlét szerkesztette 1938-ig. Közben a Baár-Madas Leánynevelő Intézet vezetőjévé nevezték ki 1934-ben, és Kecskeméten megjelent Az aranymosó balladája c. kötete, a Rönk a Tiszán c. könyve és az Úti jegyzetek. Egy pedagógiai vándorlás megfigyelései.
1939-ben olvasókönyvet jelentetett meg Kerecsényi Dezsővel és Vajthó Lászlóval.
1943-ban a zsidó törvény végrehajtását megtagadta, emiatt lemondott az iskola éléről. 1945-től egy ideig az Új Magyar Asszony lapot szerkesztette, de nem sokkal ezután nyugdíjba vonult. A Nagyvillám-dűlőre költözött, Visegrád mellé.
Áprily Lajost 1954-ben József Attila-díjjal tüntették ki.
Kötete közel 2 évtized után, 1957-ben jelent meg Ábel füstje címmel. 1964-ben publikálta műfordításait Az aranyszarvas című könyvében, egy évvel később történeteket Fecskék, őzek, farkasok címmel és a Jelentés a völgyből című verseskötetét. 1966-ban jelent meg a Fegyvertelen vadász, halálának évében pedig versválogatás A kor falára címmel.
79 éves korában, Budapesten, a hárshegyi szanatóriumban hunyt el Áprily Lajos 1967. augusztus 6-án.
Fia, Jékely Zoltán (1913–1982) szintén irodalmi pályára lépett, elismert költő volt.