Kulcsár Attila: A kő ambíciói

Egy ottfelejtett kő vagyok a padkán,
nem tudom már, hogy miből is hiányzom.
Semmi se múlik kóbor kődarabkán,
nélkülem is műemlék lesz a várrom.

Útjelző állás csak egy őrmesterség,
gránit vagyok, ezért is nagyra vágyó.
Bárhol küszöbnek lenni nem dicsőség,
obeliszk csúcsán állni már kiváló.

Ha mégis lent maradnék földön fekvő,
elszánt botlásként egy Mount Everestről,
az lehetne megváltó küldetésem –

ha volt valakinek egekig érő
gondja, – csak én voltam arra is készen,
hogy leesek nagy kőként a szívéről.

Forrás: Együtt 2024/3

Nyitókép: Pixabay