Forgács Antal: Augusztus

Puha mellü, fáradt hónap
altató!
Bukdácsoló, repedt csónak
imbolygó!
Mosolygó méregkeverő,
óriási, mállott kendő,
szakadó!

Szembe nézni a halállal
megtanitsz,
pusztulsz fényes lobogással
magad is,
a háborgó, telt világtól,
boldog, kövér izgalmától
elszakitsz.

Kullog a Nap, csatát vesztett
fővezér!
Bárányfelhők közt rejtezett
el a szél.
A fák csucsa mintha szállna,
az országut puha párna,
hófehér.

A feldult nyár sápad-sorvad
magába'
hosszulábu eső szalad
utána.
Megtanit a perctől félni,
ha élni kell, így kell élni
hiába.

Kurta szárnyon száll az este,
láza van.
A világot ketté szelte
a szavam.
Itt voltam és csodálkoztam,
mit megtudtam elhallgattam
konokan.

Forrás: Nyugat 1936/11

Nyitókép: network.hu