Lát, elhisz, elér

Láttad már a Szaturnuszt a saját szemeiddel? Nem képről vagy felvételről, hanem csillagászati távcsövön keresztül. Időbe telik, mire jó irányba kezd nézelődni az ember gyereke, de amikor megvan, leesik az álla. Az első gondolatom az volt anno, hogy ha ez ilyen csodaszép, akkor milyen lehet majd az Aranyváros? Utána sokáig keresgéltem az interneten, de egyik fotó sem tudta visszaadni azt a ragyogást, amit én láttam. Mégis, ha felnézek a csillagokra, eszembe jut, hogy valahol most is ott van ez a csoda-bolygó. A szemeimmel nem látom, de tudom, hogy így van.

Vajon ahhoz milyen távcső kell, hogy Isten fényét meglássuk az életünkben?

A Zsidókhoz írt levél szerzője úgy fogalmaz: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. Ezek szerint a hit nem egy vélemény, hanem egy sziklaszilárd alap. Távcső ez, amin keresztül Isten munkájába nyerünk betekintést.

Ennek alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek is. Hit által kaptak kijelentést azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthattak. Isten elhívta őket, ők pedig elindultak, nem tudva, hova mennek. Hit által kaptak erőt, reménységet, bátorságot. Hit által keltek át tengeren, folyón, leomlott kőfalakon; győztek le országokat, szolgáltattak igazságot, nyertek el ígéreteket, tömték be oroszlánok száját, oltották ki tűz erejét, menekültek meg kard élétől, épültek fel betegségből, lettek hősökké háborúban, futamították meg idegenek seregeit. Hit által engedelmeskedtek az Úrnak, kitartottak és nem féltek, mint akik látják a láthatatlant. A feladatokat és ígéreteket adó Isten pedig elvégezte szabadítását körülöttük, általuk.

Mások ugyancsak hit által viseltek el kínzásokat, megszégyenítéseket, megkorbácsolások próbáját, bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És hit által a végsőkig kitartottak mindenféle körülmények dacára: nem tapasztalták, de tudták, hogy Isten számunkra valami különlegesről gondoskodott.

Van egy idézet, amit John Greenleaf Whittiernek tulajdonítanak: „A hit látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent, és eléri a lehetetlent.”

Nagyon tetszik nekem az a jel, amit Isten választott, amikor szövetséget kötött Noéval. A szivárvány mögé számtalan jelentést be lehet illeszteni, és teszik is sokan. De tulajdonképpen ez az égi jelenség egyszerű fénytörés: az eső- vagy páracseppek megtörik a (közvetlenül nem látszó) fénysugarakat, színeikre bontva azokat. Minél sötétebb felhők takarják az égboltot, a szivárvány annál látványosabban pompázik. Nem azt jelzi, hogy nem lesz többé fergeteg. Azt mutatja, hogy a Nap jelen van, az élet megy tovább.

Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, évek, valljuk be, egyre nehezebben viseljük az állandósult feszültséget, a féltést, az aggódást, a tehetetlenséget, a bizonytalanságot, a rossz híreket. És ez nem csoda, az ifjak is elfáradnak és ellankadnak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, mondja Ézsaiás. Aztán hozzáteszi: de… De akik az Úrban bíznak, erejük megújul.

Lehet, hogy már lankadnak a kezeid, roskadoznak a térdeid, remeg a szíved. Lehet, hogy most csak változást és romlást lát a szemed. Bármennyire nem érzékeled még az alagút végét, választhatod hittel azt, hogy nem csüggedsz el. A belső ember képes megújulni napról napra, ha nem a láthatókra néz, amik ideig valók, hanem a láthatatlanokra, amik örökkévalók.

Közeledik az idő, a gyötrelmes sóhajtozás elmúlik majd, és te meglátod az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. Sőt, ezt már most is megteheted, hiszen az Úr minden zivataros időszakban kifeszíti szivárványát. A derűs napokon láthatatlanul működő atyai szeretet a szorult helyzetekben tapasztalhatóvá teszi a jelenlétét.

Időbe telik, mire jó irányba kezd nézelődni az ember gyereke, de amikor megvan, leesik az álla.

Van kedved játszani velem? Írd össze a szivárvány színeit, és társíts hozzájuk olyan konkrét dolgokat, amikben ma meglátod Isten irgalmának, hűségének, gondviselésének egy-egy jelét!

Olasz Tímea

Forrás: teso.blog