Átírt álmok

„És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” (Lk 1,28–33)

Ha a fenti igerészt olvasom, nekem ezek a szavak forognak a fejemben: döbbenet, félelem, kiválasztottság, bátorság, kételkedés, aggódás…

Próbáltam elképzelni, mit érezhetett ekkor Mária, mire gondolt, hogy nézett az angyalra? Már azon megdöbbent, ahogy megszólította, de aztán jött még az igazán nagy hír: kiválasztotta őt Isten, megáldotta egy gyermekkel, méghozzá nem is akármilyennel, hiszen ő fogja megszülni a Messiást, akit az egész nép annyira vár.

Nem lehetett könnyű megérteni, felfogni mindezt, különösen elfogadni. Mária meg is kérdezi: hogyan lehetséges ez, hisz ő még szűz, nem foganhat a méhében gyermek. Az angyal elmondja, hogy mindezt Isten tervezte így, őt választotta ki. Ezt hallva, Mária nem kérdez tovább. Ennyit mond:

„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”. (Lk 1,38)

Történjék velem a te beszéded szerint és pont. Mária válasza olyan engedelmes és alázatos, ami mindannyiunk számára hatalmas példa. Elhitte, hogy Isten küldte az angyalt, elfogadta, amit az mondott neki, félretette a saját terveit és igent mondott az Isten tervére. Nem tett fel még millió kérdést, nem vitatkozott, nem háborgott. Pedig biztosan megfordult a fejében néhány kérdés, mondjuk, hogy mit fognak szólni az emberek, a szülei szégyellni fogják őt, hogyan magyarázza majd el ezt a jegyesének, Józsefnek? Neki is megvolt a maga kis megszokott, berendezett élete. Valószínűleg alig várta az esküvő napját. Tele volt álmokkal, hogy milyen lesz a közös élete Józseffel. Aztán megjelent az angyal, és megváltozott minden.

Biztosan előfordult már veled is, hogy pont minden a terveid szerint alakult, mindenről pontos számításaid voltak, szentül hittél benne, hogy Isten is ugyanezt gondolja. Aztán jött egy érzés, ami nem hagyott nyugodni, egy gondolat, amibe nagyon belemerültél, egy váratlan esemény, amire nem számítottál, és a gondosan előkészített terved egyszeriben csak semmivé vált. Ugye, hogy tapasztaltál már ehhez hasonlót? És hogyan élted meg? Hogyan reagáltál? Mennyire tudtad elengedni az általad dédelgetett álmokat, terveket?

Ennek a történetnek a folytatásában József reakcióját láthatjuk. Mária elmondja neki, mi történt vele, de ő nem igazán hiszi el. Gondoljunk csak bele, milyen lehetett fiatal férfiként hallani egy ilyen hírt a jegyesétől. A nagy döbbenet után elkezd tervezni, hogy hogyan is lehet ebből a helyzetből a legjobban kijönni. Emberileg gondolkodik, és így is hoz döntést. Nyilván csalódott, összetört a szíve és úgy dönt elengedi a kedvesét. Abban a korban ez volt a legésszerűbb döntés, mivel így Mária elhagyhatta a várost, és titokban megszülhette volna a gyermekét. Megvolt József szépen kidolgozott terve, de az mégsem valósult meg. 

Ezt olvassuk a Máté 1,20-ban:

„Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van”.

Megkapta ezt a kijelentést, felébredt és teljesen másként cselekedett, mint ahogy azt eltervezte. Ahhoz, hogy József így változtasson a döntésén, hit kellett, nem is kevés. Hitte, hogy az angyalt Isten küldte el. Ugye milyen érdekes fordulat ez? Máriának is az Isten angyala jelent meg, de József mégsem hitt neki. Mennyivel másabb az, amikor személyesen szólít meg a Magasságos Isten. Lépsz egyet előre, hogy Isten tenyerébe helyezd azt, amit te már gondosan elkészítettél. Az Úr pedig fogja és átformálja, alakítja, van, hogy teljesen mást ad, mint ebben a történetben is.

Legtöbben félünk a változásoktól, főleg az ilyenektől, amiben Mária és József is részesült, hogy egyik napról a másikra fenekestől felfordult az életük. Minden másképp alakult, mint ahogy tervezték. Az ilyen hirtelen jött változás, azért rémít meg, mert egyáltalán nem számítunk rá. Úgy gondolom nincs is azzal semmi baj, hogy megijedünk, félünk és sokszor olyan nehezen mondunk igent az új dolgokra. Viszont azt is tapasztaltam már, hogy szükségünk van az ilyen élethelyzetekre. Néha ki kell, hogy mozdítson Isten a megszokott közösségből, munkahelyről, a biztonságot nyújtó emberek mellől. Néha kell, hogy bár félve, de őszinte szívvel tudjuk azt mondani, amit Mária: „történjék velem a te beszéded szerint”.

Biró Alexandra

Forrás: teso.blog