Havas Gyula: Őszi ének

Ég azúrja, őszi napsugarának
sárga selyme, lengedezz!
Vágyaim viharvert csolnakának
üdvözítő tenger ez.
Benne csendes búval ülök
és a messzi part felé repűlök,
arra küldöm énekem.

Ó, ha lombok illatos homálya
enyhe béke várna ott
s kedves ajkról hangzanék hozsánna, -
hogy semmit se várhatok,
hinni vigan megtanulnám,
mint egy hívő és igaz muzulmán
élve bölcsen életem.

Addig is te, színek istenanyja,
ősz, ragyogd csodáidat!
Kék egednek selyme, színaranyja
szép napodnak áhitat
mámorával részegít el,
szebb halállal halni megsegítel
s élni sem békétlenűl.

Benned én a bölcsek bánatával
bízom és reménykedem.
Bármit is daloljak, csak haláldal,
néked íme énekem
zengve zengem, kérlek, engem
részegíts nyaram vigan felednem
és dalolni boldogan!

Forrás: Nyugat 1918/17