Könyvajánló: Komáromy András – az országos levéltárnok

Csatáry György: Komáromy András – az országos levéltárnok. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 2008.

„Sok a pótolnivaló az egykori történészkutatók hagyatékainak ismertetésével kapcsolatban. Korábban ezeket a feladatokat még a vármegyerendszer idején próbálták elvégezni, de a XX. századi politikai légkör nem kedvezett a hasonló irányú kutatásoknak” – írja a szerző a kötethez írt előszavában. A kutató ezúttal egy olyan személy hagyatékáról fújja le a port, akit az elmúlt korok viharai méltatlanul a háttérbe szorítottak, habár „vidékünk talán legtermékenyebb tollú levéltárosát tisztelhetjük benne”.
Az ugocsai származású Komáromy András (1861-1931) országos főlevéltárnokként, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, a Magyar Történelmi Társulat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként kora kiemelkedő tudósai közé tartozott. Elismertségéről mindent elárul, hogy több mint tíz évig szerkesztette a Történelmi Tárt, a magyar történetírás legfontosabb forrásközlő folyóiratát.
A most megjelent kötet a kutató munkásságát, levelezését, honismerettel és a levéltárosi teendőivel kapcsolatos hagyatéki iratait gyűjti össze, melynek darabjai a Magyar Országos Levéltárban, a Kárpátaljai Megyei Levéltárban, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában és az MTA Kézirattárában lelhetők fel. Ugyancsak a gyűjtemény részét képezik Komáromynak a levéltári szaklapokban megjelent írásai is. A kötetben részleteket olvashatunk egyebek mellett a tudósnak Ugocsa megye történetének megírásához összegyűjtött adataiból, és a Péterffy Lajos hagyatékának gondozója által összeállított jegyzeteiből is.
Külön érdekessége az összeállításnak, hogy közli Móricz Zsigmondnak Komáromy Andrásról írott nekrológját, amely a Pesti Naplóban jelent meg 1931-ben. „Öreg bölény volt. A legremekebb típusból való. A régi rendi Magyarország egyik példás képviselője. Külsőleg, belsőleg a kardos vitézlő nemzet fia. … Annak a nemes osztálynak legnemesebbjei közé tartozott, amely Szent István óta kezében tartotta ezt az országot és jól vagy rosszul, de akart valamit építeni belőle” – írja Móricz az elhunytról. Tőle nem akármilyen dicséretet jelentenek ezek a sorok. Már csak ezért is érdemes többet megtudnunk Komáromy Andrásról, amire most Csatáry György munkája révén végre lehetőség nyílik.