Vári Fábián László

Vári Fábián László: Kikericsek

József-nap, rügybontó idő,
építő szándék-villanás.
Talpra ránt,
ingemre vért borít
egy kokárdagáránt-robbanás.

Ó, hogy ebből is más okul!
(Lesből jött időváltozás?)
Már megint Bécs felől borul,
és Bécs felől borul
már megint.
Hüvelyében a kard odabent,
vérében a zászló idekint.
A sóhaj egy csillagra kerül,
egy tépett ing
leng a csillagon.
Az én ingem leng
ott a csillagon,
s ím, kivont
kardok közt állok.
Talpam alól
a föld kiszakad,
elvesztem
szememről a világot.

És ibolyák lilája lapít,
ahol a hóhér elhalad.
Rég nem ibolya, kikerics.
Ökörnyál,
        október,
              Arad.

                                          1988.