Zán Fábián Balázs: A smaragdlány

A smaragdlány talpig zöldben,
erdőnkben bolyong az árva.
Én voltam vele becstelen,
én voltam az a gyáva.

Fenyvesek mély sűrűjében
smaragd cipőben csörtet,
a patak kövein átlép,
s járása máris könnyebb.

Ringass, smaragdlány, ringass,
megbánta vétkét a gyáva,
hadd legyek mégis szerelmes,
múltamat gyűlölve, bánva.

Szögre akasztom a múltat,
szívem is smaragddá válhat,
csak vér dobogtassa újra,
a zöld szín csak festék, látszat.

Forrás: Együtt 2024/4