Gondoskodó apa

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által;

hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

 

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Vasárnap a lelkész a tiszteletreméltó és megbízható apa fontosságáról beszélt. Könnyek peregtek az arcomon, de letöröltem. Bár éreztem a beteljesületlen kapcsolat miatti fájdalmat, vonakodtam beismerni lelki sebemet.

Gyermekként megtudtam, hogy az apám nem akart engem. Szükségem volt rá, de ő megvolt nélkülem. Ragaszkodásának hiánya miatt nehéz volt megértenem a szeretet lényegét. Ahogy telt az idő, egyre megszállottabban kerestem valakit, aki betölti a bennem tátongó űrt.

„Minek jöttem ma a templomba?” – sóhajtottam. „Mit csinálok én itt?” Szeretném, ha valaki szeretne és elvenné a fájdalmamat. Egy apára van szükségem.

Aztán mintha a Szentlélek szólt volna hozzám: „Van apád. Isten a te Atyád. Ő elrendez mindent a számodra.”

Nyugalom és béke töltötte el a lelkemet, mikor ezeket a szavakat hallottam. Most, ha az élet terhei nyomasztanak, és támaszra van szükségem, mennyei Atyám karjában nyugodhatok meg. Isten az az Atya, akit mindig akartam, s akire mindig szükségem volt.

Imádság: : Köszönöm, Istenem, hogy a veszteség fájdalmában is szeretsz minket. Ámen.