Mitől érvényes a végrendelet?

„Nagynéném váratlanul lett rosszul, magunk vittük át autóval a szomszéd faluba, a felcseri központba. Azt mondta, halálán van, végrendelkezni akar. Utolsó szavait, amelyekkel minden ingó és ingatlan vagyonát fogadott fiára hagyta a betegágyon, egy füzetlapra jegyeztük fel, amelyet valamennyien aláírtunk, s tanúként az orvossal és az ápolónővel is aláírattunk.
A nagynéni sajnos már nem tudta aláírni a papírt, mivel teste teljesen megbénult. Mire a szomszéd faluból átért a jegyző, akinek hitelesítenie kellett volna a végrendeletet, a néni elvesztette az eszméletét és néhány nappal később anélkül halt meg, hogy magához tért volna. Utóbb bárkihez fordultunk, azt mondták, hogy nagynéném végrendelete nem hiteles, s ezért nem veszik figyelembe az örökség elosztásakor. Jogosan járnak-e el az illetékesek, s mit tehetnénk, hogy érvényt szerezzünk a megboldogult végakaratának?”

– Végrendelkezni minden felnőtt természetes személy jogosult, továbbá minden fiatalkorú is, aki teljes polgári cselekvőképességre tett szert például annak okán, hogy házasságot kötött, vagy elérve a 16 éves korhatárt munkába állt, esetleg vállalkozóként jegyezték be.

A jogszabályok értelmében a polgár csak személyesen végrendelkezhet, abban képviselője sem vehet részt, a folyamatba senki sem avatkozhat bele (lásd a Polgári Törvénykönyv (PTk) 1234. paragrafusát!).

Bármely természetes személynek alapvető joga saját belátása szerint rendelkezni a maga vagyonával (vagyoni jogaival) és bármely személy – vagy személyek csoportja – javára végrendelkezhet függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban (rokoni, családi vagy egyéb) áll az illetőkkel. Ugyanakkor a végrendelkezőnek nem áll jogában megfosztani az örökséghez való jogától azokat, akik kötelező részre jogosultak az örökségből.

Az örökséghagyó-végrendelkező személynek belátása szerint bármikor jogában áll megsemmisíteni a végrendeletét és újat állítani össze, de azt is megteheti, hogy csupán módosítja, vagy kiegészíti a korábbit (lásd a PTk 1254. paragrafusát!). Így például másokat, további személyeket is megnevezhet örököséül, növelheti, vagy csökkentheti az örökséget.

A PTk 1247. paragrafusa értelmében a végrendelet írásos formában készül, s közjegyző vagy más erre jogosult (hivatalos) személy által hitelesíteni szükséges. A végrendeletet az örökséghagyónak személyesen kell aláírnia. Amennyiben az örökséghagyó betegségéből vagy egyéb okból – például testi hibából kifolyólag – akadályoztatva van abban, hogy személyesen lássa el kézjegyével a végrendeletét, megbízása alapján ezt más, egy kívülálló személy is megteheti. Ebben az esetben azonban, tehát amikor egy kívülálló személy írja alá a közjegyző jelenlétében a végrendelet szövegét, az örökséghagyónak kötelezően jelen kell lennie az aláírásnál (lásd a PTk 207. paragrafusának 4. részét!). Ilyenkor a közjegyző hitelesíti a kívülálló személy aláírását, egyúttal feltüntetve azon okokat is, amelyek miatt neki kellett aláírnia a dokumentumot az arra képtelen örökséghagyó helyett.

A végrendelet megírásának és hitelesítésének rendjét a PTk 1248. paragrafusa, Ukrajna törvénye A közjegyzőségről, valamint a közjegyzői tevékenységet szabályozó igazságügyi minisztériumi szabályzat rögzíti. Ennek értelmében az örökséghagyónak jogában áll saját kezűleg megírni a végrendeletét, de felhasználhatja e célra a rendelkezésére álló műszaki eszközöket, például számítógépet vagy mechanikus írógépet is. A végrendelkező kérésére a közjegyző is lejegyezheti szavai alapján a végrendelet szövegét, amit a végrendelkező utóbb aláírásával hitelesít a lejegyzett szöveg elolvasása után. Amennyiben a végrendelkező akadályoztatva van abban, hogy személyesen olvassa el a végrendeletet, a dokumentum hitelesítésére legalább két tanú jelenlétében kerül sor.

Ettől eltérő eljárást állapít meg a törvény az úgynevezett titkos végrendeletek hitelesítésére. Az ilyen végakaratot az örökséghagyó leragasztott borítékban adja át a közjegyzőnek, aki azt a borítékot anélkül hitelesíti, hogy előzőleg megismerkedne a végrendelet tartalmával. Ilyen esetekben a lezárt borítékon szerepelnie kell a végrendelkező aláírásának is (lásd a PTk 1249. paragrafusát!).

Fontos rámutatni, hogy a jogszabályok rögzítik: amennyiben a végrendelet összeállításának és hitelesítésének fentebb összefoglalt eljárása bármilyen vonatkozásban sérül, a dokumentum érvénytelennek minősül.

A mindennapi életben azonban vannak olyan rendkívüli helyzetek és esetek, amelyeket a törvények nem szabályoznak, amikor az örökséghagyó nem élhet a végrendelkezéshez való jogával a vonatkozó jogszabályok által megszabott rend szerint, amikor nincs mód a végrendelet szabályszerű összeállítására vagy hitelesítésére. Ezen esetek közé sorolhatók az ilyen-olyan okból otthon megírt, közjegyző által nem hitelesített, azaz nem hivatalos végrendeletek, valamint a rendkívüli helyzetekben – például súlyos betegség, öngyilkosság, baleset, háború stb. – megfogalmazott végakaratok is, amikor nincs mód a törvényi előírások betartására.

Sajnos, az ukrán jogszabályok számos európai ország törvényeivel ellentétben egyelőre nem rendelkeznek arról, hogy mi a teendő, ha nincs mód a szabályszerű végrendelet elkészítésére. Ilyen esetekben kizárólag a bíróság hivatott dönteni a végrendelet érvényességéről. A PTk 219. paragrafusának 2. része értelmében ugyanis a bíróságnak jogában áll érvényesnek nyilvánítani egy ilyen dokumentumot, amennyiben megállapítható, hogy az a végrendelkező tényleges akaratát tükrözi, a közjegyzői hitelesítést pedig a megboldogult szándékával ellentétes leküzdhetetlen akadályok tették lehetetlenné.

A bírói gyakorlat azonban nem egyértelmű e tekintetben, sőt számos példa létezik arra, hogy bár a végrendelkező akaratát minden kétséget kizáróan sikerült igazolniuk a hozzátartozóknak, a bíróság mégsem érvényesítette a végrendeletet pusztán a közjegyzői hitelesítés hiánya miatt, vagy csak hosszadalmas eljárás végén szánta rá magát erre. Adott esetben tovább rontja az esélyeket, hogy az örökséghagyó maga sem írta alá a végakaratát – igaz, erre nem is volt módja. Amennyiben önök perre szánják el magukat, annak kimenetele nagyban függ majd az adott eset konkrét körülményeitől, a részletektől, melyeket egy levélből megítélni nem lehet, ezért azt javaslom, hogy fogadjanak ügyvédet, aki tanácsot adhat arra vonatkozóan, érdemes-e a bírósághoz fordulniuk, s megbízásuk alapján megteszi a szükséges lépéséket.