Csontos Márta: Színjáték az embertelenségben

Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket…
(Lk 6, 27)

Szabad kezet kapott az őrület,
megnőtt a gyűlölet tágassága,
az embertelenség színjátékát
visszatapsolják félrevert kezek,
kettőbe tört súlyos árnyék az Ég,
nappali sötét tapad a Fény lábnyomába,
Dante sötét erdejébe léptek gyilkolásra
képzett idegenek, hamis prófétákat rejt
az éteri körmenet…
Méregbe mártott szavakat dobálnak,
támadnak az igék,a főnevek s a melléknevek.
Nem érted miért üldöznek, miért gyaláznak,
miért kiáltanak ki téged is bűnösnek.
Hiába közeledsz békességgel, minden
hangadásod rosszul értelmezett hibaüzenet.
Már nem él benned József Attila vigasza:
Ahány igazság, annyi szeretet…
Ördögi terveket fényeznek az értelmes élet
búcsúztatására, a nonszensz abszurditás
zászlaján új jelszó lobog: létjogukban él a semmi
nem bűn kategória; másságot öntenek halhatatlanságba.
Ki belépsz most e földre, hagyj fel minden
reménnyel, ahogy a nagy költő mondta…
Vélt igazságot öntött haragba az új horda,
s ahogy a szél kavarja a szólamot egyre
magasabbra, már nem hallatszik az égi szózat:
azért, mert magaslaton állsz, ugyanolyan
alacsony vagy, mint az összes többi.
Csak más színeket keversz ki palettádon,

máshova teszed az irányjelzőt, mások az
isteneid; kevert hibrideket nemz méhedben
a torzóba csonkított élet…
Nem nyújtanak kezet, akik szemben állnak veled,
gúnyos mosoly szilánkjai röpködnek
homályba tévedt arcod előtt,
csak annyit látsz, újraéledt földeden
Hieronymus torz világából a gyönyörök kertje,
sokan nem nyújtanak már feléd segítő kezet,
a lélekmezőkbe az önzés beleköt,
egyszemélyben te lettél a hóhér s az üldözött.
Talán, ha az igaz utat újra megleléd,
a remény majd megint rád talál, s az állandóságban
végre megfogan a béke…
s a követ, melyet vérző öklöd szorít elszántan,
kenyérré változtatja a szeretet.

Forrás: Együtt 2023/2