Névadó településén mutatták be Nagybereg krónikáját
Névadó településén – Nagyberegen – is bemutatásra került Szamborovszkyné dr. Nagy Ibolya Nagybereg krónikája című kismonográfiája 2024. december 13-án a Nagyberegi Református Líceumban.
Az eseményt Lőrinc Péter, az Együtt Nagyberegért Civil Szervezet képviselője nyitotta meg. Elősként köszöntötte a rendezvényt megtisztelő vendégeket, közöttük: Tóth László helyi lelkészt, a Beregi Egyházmegye esperesét; Marosi István görögkatolikus papot, Csernyiga Gyula beregszászi lelkészt, Jakab Eleonórát, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnökét, Tóth Tündét a KMKSZ nagyberegi alapszervezetének alelnökét, Kovács Mónikát a KMPSZ nagyberegi alapszervezetének elnökét; illetve a település megjelent két díszpolgárát: Prófusz Marianna népművészt és Géczi Tihamér igazgatót (Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola). Ezen túl mesélt az Együtt Nagyberegért Civil Szervezet megalakulásáról és a Nagybereg krónikája kiadásának történetéről.
„Nagy örömmel vettem a kezembe a Krónikát, amelyet – úgy gondolom – Ibolya elsősorban az önök számára készített. … Ez a könyv tehát nem a múltról, hanem a jövőről szól.” – írta a helyi közösségnek címzett levelében dr. Jakab György, a monográfia budapesti szaklektora.
Ezt követően Dencs Ildikó (a középiskola magyartanára) köszöntötte az egybegyűlteket, s gratulált a szerzőnek a kiadványhoz. Beszélt a múltunk ismeretének fontosságáról, főleg a jelenlegi nehéz időkben, mint amelyet most kell átélnünk. Rámutatott, látván a könyvből, mennyi mindent éltek túl őseink, az megnyugvást is nyújthat aggódó lelkünknek, hogy ezen is biztosan túljutunk. Aztán bemutatta a kiadványt: a Nagybereg krónikája két fő részre tagolódik, az első – a település történetét mutatja be kronológiai rendben, a második – tematikusan veszi sorra a falu jellegzetességeit. Ám megannyi monográfiával ellentétben – mely megnevezés szigorúan szakmai jellegű kiadványra utal –, e könyv célközönsége valójában maguk a település lakói. S ez meg is látszik a kiadvány szerkezetén, mivel a megszokott sok szöveg-semmi kép sablon helyett, a könyv lapjait számtalan korabeli és újonnan készült kép tarkítja; a szövegben pedig nevek sokasága olvasható, kik egyszer lakói voltak e településnek, és felmenői a jelenleg itt élő embereknek.
Ezt követte Szamborovszkyné Nagy Ibolya és Dencs Ildikó pódiumbeszélgetése, melyben a moderátor és a hallgatóság választ kapott arra, miért pont Nagyberegről írt a szerző, aki nem szülötte a településnek; valamint arra is, hogyan és honnan gyűlt össze a monográfia alapját jelentő források és adatok zöme. Azt is megtudhattuk, hogy miben rejlik Nagybereg sajátossága. A szerző ennek kapcsán beszélt a település vármegye központtá válásáról a 13. századi Borsova földvárának pusztulása után, illetve a tatárjárás falura gyakorolt negatív hatásáról, valamint az ezt követő Lampertszászával (későbbi Beregszász) szembeni rivalizálásról. Emellett egy kevesek által ismert tény is megvilágításra került, mégpedig a Nagy-Bereg és az egykori Kis-Bereg rejtélyéről. A szerző elmondta, hogy készülőben van a település nagymonográfiája is, mely e kiadványnak nem egyszerűen a bővített változata lesz, hanem számos olyan kérdést is tárgyalni fog, melyek egy kismonográfia jellegű kiadványban nem férnek el.
Zárásként Dencs Ildikó a könyv jelentőségét Saint-Exupéry A kis herceg című művének egyik idézetével méltatta: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat”, azaz míg mi kishercegként sok helyet meglátogathatunk, szívünk mélyén az otthonunk marad a legkedvesebb számunkra, ennek az otthonnak az emlékét pedig ápolni kell, másképp elfelejtjük, hogy honnan jöttünk.
A jó hangulatú beszélgetést követően a jelenlévők kérdéseket tettek fel, javaslatokat osztottak meg a szerzővel, végül a rendezvény dedikálással zárult.
Szamborovszky Anna