A közös ima ereje – Ökumenikus imahét Beregszászban
Kezdetét vette az ökumenikus imahét Beregszászban is. A történelmi egyházak tagjai a református templomban gyűltek össze kedd este, hogy együtt imádkozzanak, dicsérjék az Urat.
Az ökumenikus imahetet világszerte minden év január harmadik hetében rendezik meg. A rendezvénysorozat célja, hogy a világ Krisztus-hívő felekezetei közösen imádkozzanak a keresztények egységéért. Az imahét idei választott témája: „Hiszed-e ezt?” (Jn 11,26b)
Az idei imahét különleges jelentőséggel bír. 1700 évvel ezelőtt, 325-ben a Konstantinápoly melletti Niceában tartották az első ökumenikus zsinatot. Erre emlékezve állította össze a 2025-ös imádságokat és elmélkedéseket az észak-olaszországi Bosei Monasztikus Közösség.
Az ökumenikus imahét lelki-szellemi útmutatását a szerzetesek a hazai egyházak és gyülekezetek számára ajánlják. A kolostorban élő szerzetesek egyszerű életet élnek. Munkával keresik életük szükségleteinek anyagi fedezetét. Különféle szakmákban dolgoznak, van gyümölcsösük és veteményeskertjük, ikonfestő és asztalosműhelyük, nyomdájuk és könyvkiadásuk. Teológiai, biblikus szolgálatot végeznek. Napi háromszori elcsendesedésük kegyességi életük külső kerete.
A beregszászi ökumenikus imahét első közös alkalmát Taracközi Ferenc, a beregszászi gyülekezet vezető lelkésze nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket, Molnár János püspöki helynököt, Kvascsuk András técsői plébánost, Szabó Viktor püspöki helynököt, Marosi István görögkatolikus áldozópapot, szakkollégiumigazgatót.
A vezetőlelkész ismertette az imahét alapigéjét, mely a János evangéliuma 11. részének 17-27. versei. Mint elmondta, a hét témája a Jézus és Márta közötti párbeszédből vett idézet, amint János evangélista elbeszéli Jézus látogatását Márta és Mária házában. Jézus válaszában hangzik el az alapige, a Hiszed-e ezt?. Márta felelete pedig hitvallás: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten fia, akinek el kell jönnie a világba.
A keddi istentisztelet alapigéje János evangéliumából származott (János 1: 1-14). Jézus eljövetelét, az ige megtestesülését hangsúlyozta prédikációjában Molnár János püspöki helynök. „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (János 1: 14) Mint elmondta, a megtestesülés titka örömhír, evangélium arról, hogy az Isten fia emberi testben közénk költözött, majd felmenve a mennybe helyet készít a benne hívők számára. Üdvösség nincs senki másban, csak Jézus Krisztusban. Az ő nevét kell segítségül hívnunk minden időben.
Az imahét lehetőséget ad erre a segítségül hívásra, s arra, hogy együtt keressük Isten akaratát, közösen adjunk hálát az ő ajándékaiért.
Az alkalom végén a történelmi egyházak képviselőinek áldása következett. Az istentiszteleten a Beregszászi Református Gyülekezet kamarakórusa szolgált.
Az ökumenikus imahét a következő estéken a római, majd pedig a görögkatolikus templomban folytatódik.
Gál Adél
A niceai zsinat
Az I. (Nagy) Konstantin által összehívott zsinaton a hagyomány szerint 318, jobbára keleti egyházatya vett részt. Ekkor kezdte a rejtőzködésből és üldöztetésből frissen szabadult Egyház megtapasztalni, milyen nehéz a közös hitet a kor különböző kulturális és politikai viszonyai között megélni. A hitvallás szövegében való egyetértéshez meg kellett határozni azt a lényegi közös alapot, amelyre azok a helyi közösségek épülhettek, amelyek egymást mint testvéregyházat ismerték el, tiszteletben tartva a másik különbözőségét.
Az előző évtizedekben sokféle nézeteltérés volt a keresztények között, ezek néha súlyos konfliktussá fajultak, például: milyen Krisztus természete az Atyával kapcsolatban; egy bizonyos dátumhoz köthető-e a húsvét ünneplése, ill. hogyan kapcsolódjon az a zsidó páskaünnephez; a teológiai nézetekkel való szembehelyezkedés eretnekséggé minősítése; továbbá hogyan fogadják a korábbi üldözések során hitüket elhagyókat.
A jóváhagyott szöveg többesszám első személyt használt: „Hiszünk …”. Ez az alak az együvé tartozást hangsúlyozta. A hitvallást a Szentháromság három személyének szentelve három részre osztották, amely után az eretnekségnek tartott állításokat elítélő záradék következett. Ezt a Credo- szöveget a 381-es konstantinápolyi zsinat revideálta és kibővítette, az elmarasztalást pedig kivette. Ezt a hitvalló formulát ismerik el ma a keresztény egyházak Nicea/Nikaiakonstantinápolyi hitvallásnak, egyszerűbb néven Niceai hitvallásnak.