Ragyogj!

Az idei ökumenikus imahét első estéjén Beregszászban az Isten Fiának megszületéséről, testté lételéről volt szó. Az atya János evangéliumából olvasott, s különösen megragadott az a fél vers, mikor Jézusról szólva ezt mondja az ige:

…láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét… (Jn 1,14/b).

Rögtön eszembe jutott a kép, amikor Mózes találkozik a mindenható Úrral, jelen van az Isten dicsőségében, és ragyogóvá, sugárzóvá válik az arca. Aztán minden további alkalom után, amikor az Úr színe elé járul, úgy lép a nép elé, hogy lepellel takarja el az arcát e ragyogás miatt. Az Isten jelenlétének, dicsőségének valamiféle visszatükröződése önkéntelenül is jelen van az emberen, amikor találkozik a Mindenhatóval.

Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon mennyire látszik ez a ragyogás rajtam? János kijelenti, hogy láttuk az ő dicsőségét. Ez egy tény. Ha az ember ott van Isten jelenlétében, akkor valamilyen mértékben meglátja az Ő dicsőségét, és ez láthatóvá válik az életén, az arcán. Hol van akkor a gond? Mert belém hasít, hogy hányszor türelmetlen vagyok a gyermekemmel: nem értem meg, hogy az ő kis világában egy adott dolognak mekkora jelentősége van, még ha nekem semmiségnek tűnik is; nem győzöm kivárni, hogy a kis csizmák végre a megfelelő lábra kerüljenek. Vagy hányszor türelmetlen vagyok a házastársammal; felkapom a vizet valami igazából jelentéktelen dolog miatt; hányszor sért, hogy nem úgy oldja meg a dolgait, ahogy az szerintem logikus lenne; elégedetlen vagyok; dől belőlem a panasz, a zúgolódás. Ezekben a helyzetekben bizonyosan nem az Isten dicsőségét sugárzom, nem látszik rajtam, hogy az Ő jelenlétében élem az életem.

Hol a hiba a rendszerben? Nálam a találkozással. Erre figyelmeztetett az ige engem, ezt adom én is tovább. Milyen az Istennel való találkozásom? Mennyire engedem, hogy valóban átjárja egész életem, egész lényem az Ő jelenléte. Ez a találkozás nem egy gyors összefutás a napi ige felett, és nem is egy röpke istentiszteletnyi idő. Az igazi találkozáshoz idő kell, odaszánás, s akkor valóban ragyogóvá válik az életem.

Ebben az évben számomra ez a feladat, ez a kihívás a mindennapokban, a három kis zajos gyermekem, a házimunka, a logisztika, a szolgálat teendői mellett igazán találkozni az Úrral, hogy ragyogóvá váljon az életem.

Szemere Judit

Forrás: TeSó blog