Tarasz Sevcsenko: Álom (részlet)

„Az igazságnak lelkét e világ bé nem veheti,
mert nem látja őt, és nem ismeri őt… ”
János evangéliuma, 14. rész., 17. vers.

Saját sorsa, maga útja
Vagyon mindenkinek:
Egyik épít, másik rombol,
A harmadik liheg:
És sóváran mindent akar,
Mindent csak ő bírna,
Gyűjt a cudar: kapar, fukar…
S elvinné a sírba.
Van, ki kártyával fosztja ki
Atyafiát - vérét,
Van, ki sandán kést köszörül,
Úgy lesi testvérét,
Olyan is van, aki józan,
Istenfélő lélek, -
S mint a tigris leselkedik,
Mikor a baj téged
Utolér, - a nehéz percben
Körmét belédássa:
Nem hatja meg se gyerekkönny,
Se asszony sírása.
Bőkezű a következő:
Templomokat épít,
S azt mondja, hogy szívén hordja
A hon szenvedésit,
Közben hazájából a vért
Vederszám ereszti…
Hallgat a nép, mint a birka,
Csak szemét mereszti.

Hidas Antal fordítása

Forrás: Ukrán irodalmi antológia 1. A kezdetektől a XIX. század közepéig. Vers- és szöveggyűjtemény

Nyitóképen: Tarasz Sevcsenko önarcképe