Kérlek, hívj!

Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.

A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.

Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.

1Thessz 5,16-24.

Szüntelenül imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

Néma a telefon. Miért nem hív már? Napok óta nem beszéltem a lányommal. Minden nap fel szokott hívni, ezért ha nem hív, tudom, hogy annyira elfoglalt, hogy egyszerűen elfelejti. Ha valami baj lenne, úgyis szólna, mégis vágyom rá, ha csak pár percre is, hogy halljam a hangját.

Hirtelen eszembe jut, hogy Isten is biztosan ezt érzi, ha nem imádkozom. Körülvesznek Isten szeretetének jelei, mégis néha a mindennapi rohanásban nem szánok időt imádságra, és megfeledkezem a hálaadásról. Isten szeretné, ha beszélgetnénk vele. Akár hosszú, akár rövid imában, vágyik rá, hogy megosszuk vele a gondolatainkat. Mert szeret minket, törődik velünk, és segít, ha kérjük. Szüntelenül várja „hívásunkat”.

A telefon végül még aznap megcsörrent. Amikor meghallottam a lányom hangját, öröm töltötte el szívemet. Többé már nem gondolom, hogy az imáim túl rövidek, túl hosszúak, vagy túl jelentéktelenek ahhoz, hogy Isten szeretettel és örömmel fogadja őket.

Imádság: Köszönjük szerető Atyánk, hogy te mindig kész vagy meghallgatni minket. Ámen.

Isten akkor is velünk van, ha mi elfelejtünk imádkozni.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK TELEFONHÍVÁST VÁRNAK!