Károlyi Amy: Mert mi lett volna, hogyha másképp

Emily Dickinson és Charles Wadsworth
tiszteletes párhuzamos monológjai

Mert mi lett volna,
hogyha másképp
spárgán lobogó lepedők közt
hullámzott volna az a tenger
amibe belefúlni jó
s ahova mentődeszka nem kell

Vihar viszi a háznak ormát
vihar viszi a ház gerincét
ez a vihar repít el innét
szélcsendben élni valahol.
A család otthon csomagol.
Az egyik csomagtól meggörnyedve
én megyek. Te vagy a csomagba rejtve.
Az utazóláda két helyütt kiégett,
átsüt a szemed rőzse lángja.
Elnyeli, aki beleszédül.
Önnönmagad is vissza rettensz
saját mélyednek
kénkövétől.

És mi lenne, hogyha másképp
spárgán lobogó lepedők közt
hullámzana bennünk a tenger
amibe belefúlni jó
s ahova mentődeszka nem kell

Akkor hát menjünk.
És gyalázat
lakja meg ezentúl e házat,
s szakít ki ajtót ablakot.
Fordítsunk a szószéknek hátat.
Spárgán lobogó lepedők közt
hullámzik bennünk az a tenger.

De reggel,
a reggel szürke és valódi.
A templomajtó bedeszkázva,
a kertajtó félig kitépve.
Vasárnap mit kezd el az ember?
Felöltözik, (egyre kopottabb)
benyálazza a mi lesz a holnap.
Barátok gyorsan félre néznek,
a felsőbbség könyörtelen,
Egy-egy szó a föld más sarkából,
e szót rágjuk, mint kenyeret,
morzsákon élni nem lehet.

Az azúr engesztelhetetlen,
Az Úr lakik, vagy nem lakik benn.

elfutna
tán nem menekedhet
akár az állat
gyors futásban
de benn a nyíl
az oldalában

a nyíl-seb nyílt seb
búvik a sebzett
már senkit sem kíván
már messze húzódott a zaj
de ott a béke
hol a sebével kettesben marad
a gyilkosával az ölébe

Mert mi lett volna, hogyha másképp
szökés, botrány és teljesültség

A teljesültség tengerében
(a tenger ég) megég az ember

Ott a siker sikertelenség
a tökéletes tökéletlen

Hangod helyett marad a visszhang
Magad helyett marad a nyíl-seb
és a béke
miben az ember kettesben marad
a gyilkosával az ölébe

Ez egy kétszemélyes dráma
nem is férnek el többen a színpadon
asszony, gyerek, apa, rokonság
kint maradnak a túlsó oldalon
nem látnak a darabból semmit
legfeljebb a kerítésen át
nem kell tapsolni, rettenni, sírni
nem játszanak már többé odaát.

Nyitókép: Fortepan/Németh László Társaság