Oleg Kucin és Kovács Miklós is megszólalt a lapban

A nacionalista Szvobo­da, mely eddig a szó szoros értelmében tűzzel-vassal küzdött a vereckei magyar honfoglalási emlékmű ellen, most jogi úton tör annak a vesztére.

A sokat megélt emlékmű kérdését a Dzerkalo Tizsnya országos hetilap internetes változata (zn.ua) melegítette fel ismét az ukrajnai politikai uborkaszezon végén. A portál kárpátaljai tudósítója, Volodimir Martin Viszály a hágón címmel megjelent írásában annak okán tér vissza a témához, hogy a Volóci Járási Bíróság éppen egy évvel ezelőtt hozott ítéletet a vereckei emlékmű szvobodás aktivisták általi felgyújtásának ügyében.

A szerző egyebek mellett rámutat: az ítélethozatallal nem zárult le az ügy, az emlékmű továbbra is rendszeresen „egészségtelen feszültséget” kelt. Idén júniusban Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) 24 órás megfigyelést lehetővé tevő rendszert üzemelt be az emlékmű körül, de mindenki számára világos, hogy ez a megelőző intézkedés nem állítja meg a radikálisokat – véli Martin.

Az írás a Szvoboda és a KMKSZ képviselőjét is megszólaltatja az ügyben.

Oleg Kucin, a Szvoboda kárpátaljai megyei szervezetének vezetője, az emlékmű felgyújtóinak egyike: „Teljességgel adekvátnak értékelem tetteimet a Vereckei-hágón. Véleményem szerint így kell tennie bármelyik ukránnak, ha az elődeinek, az ukrán államiság harcosainak sírján azoknak az embereknek az utódai, akik agyonlőtték őket, neoimperialista szimbólumot építenek… A magyarok számára ez az emlékjel az államuk határait szimbolizálja, úgy is nevezik, hogy a magyar honfoglalás emlékműve. De valamiért nem Ukrajna és Magyarország határán emelték, hanem a Magyar Birodalom régi határán. Ezért úgy hiszem, hogy a tetteim adekvátak voltak.

Továbbra is fellépünk a magyar emlékmű ellen, de már nem ilyen tettekkel. Beadványt intéztem a Legfelsőbb Tanácshoz (azonos beadvány megy majd a rendvédelmisekhez is) arról, hogy az emlékművet a törvények megsértésével emelték. Mindent telefonon intéztek, a megfelelő engedélyek nélkül, és az ügy tárgyalása során ez a felszínre került. A korrupt bíróságnak sikerült elkendőznie ezt a körülményt, de most képviselők felügyelik majd az ügyet, és úgy gondolom, hogy sikerül törvényes úton eltávolítani ezt a helytelen emlékművet ukrán területről. Vagyis a mi célunk a lebontása.”

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke: „A Vereckei-hágó a magyar történelmi tudat idiómája, amely semmilyen módon nem sérti Ukrajnát. Úgy tartjuk, hogy őseink Árpád vezérrel az élen e hágón átkelve leltek hazára. Az emlékművet mindig sok magyar turista keresi fel, ezért minden a megrongálására tett kísérletnek erősen negatív a fogadtatása Magyarországon. Sajnos, ezt nem sikerül megértetni ellenfeleinkkel a politikai kultúrában és az alapelvekről vallott nézeteinkben mutatkozó éles asszimetria miatt. Azonban a két jószomszédi kapcsolatokat ápoló ország között magasabb szintű sémáknak kell érvényesülniük. Léteznek konkrét megállapodások, fennáll egy bizonyos egyensúly. Magyarországon felavatták Tarasz Sevcsenko és a Holodomor áldozatainak emlékművét, Ukrajna pedig a magyar emlékművet a Vereckei-hágón. És ha Magyarországon senki sem emel kezet az ukrán emlékművekre (hiszem, hogy erre a jövőben sem kerül sor), ugyanígy kellene lennie Ukrajnában is. Amennyiben mégis történnek hasonló incidensek, ott van a büntetőjog elementáris logikája: amennyiben az állam büntetlenül hagy egy bűncselekményt, azzal jelzi a bűnözőknek, hogy továbbra is hasonló szellemben cselekedjenek. Meggyőződésem, hogy Ukrajnának szigorúbban kellene viszonyulnia az ilyen megnyilvánulásokhoz, ellenkező esetben csak elmélyül a probléma. Ezek nem üres szavak. Hiszen még az emlékmű felgyújtása után is volt néhány újabb próbálkozás az összefirkálására és a megrongálására. Ezenkívül, Beregszászban ismeretlenek felgyújtották szövetségünk irodáját. Hasonló eseményekre lehet számítani a jövőben is, mivel ilyen a radikálisok taktikája. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Kérvényeket írunk a rendvédelmi szerveknek, várunk a reakciójukra, s úgy teszünk, mintha jogállamban élnénk, polgári társadalommal…”