Vasárnapi üzenet

„Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: »Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.«”

Ap. csel. 1, 9–11

Áldozócsütörtök van a héten. Egy méltatlanul elfeledett ünnep, hiszen mindig hétköznapra esik. De nem csak ezért furcsa ez az ünnep. Jézus mennybemenetelére emlékezünk ilyenkor. De mit lehet ünnepelni azon, hogy valaki nincs itt? Hiszen a búcsúzás rossz dolog. Aki távol van, az pedig hiányzik nekünk. Miért is kellene ünnepelni azt, hogy Jézus felment a mennybe, és az Atya jobbján elfoglalta a neki járó helyet?!

Először is: lássuk meg, hogy a fenti gondolkodásban a saját önzőségünk jut kifejezésre. Miért nem jó nekünk, hogy Jézus nincs itt. És mennyivel jobb lenne, ha testileg találkozhatnánk most is. Ne legyünk ennyire önzők! A mennybemenetel arról szól, hogy Jézus Krisztus az elvégzett váltságmunka után hazatért az Atyjához. Jézus ott van otthon a mennyei dicsőségben. Onnan jött le a földre, hogy felvegye a mi testünket. Most pedig hazatért. Hazatérni pedig mindig öröm. Örüljünk ennek a hazatérésnek! Ne a saját hiányunkat lássuk, hanem osztozzunk a mi Urunk örömében.

Másodszor: Jézus hazatérése nem jelenti azt, hogy távol került tőlünk. Sőt! Az igéjével és lelkével itt van velünk minden napon a világ végezetéig. Ő mondta: „Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok” (János 16, 7). Jézus itt van, egészen közel hozzánk. Gondoljuk el, ha Jézus fizikailag jelen lenne a földön, tudnánk-e Vele találkozni? Hiszen amikor testben a földön járt, akkor is nehéz volt hozzá bejutni. Nikodémus éjszaka kereste meg. A bénát a háztetőn át tudták csak hozzá vinni. Bartimeust pedig a sokaság nem akarta Jézushoz engedni. Ha a Földön élő kétmilliárd keresztyén ember közül mindenki csak öt percet szeretne Jézussal tölteni, az 19 000 évbe kerülne. Nem biztos, hogy sor kerülne ránk! De így, hogy a mennyekben van, akármikor beszélhetek vele. Elé vihetem a dolgaimat, és naponta időt tölthetek vele. Imádságban megszólíthatom, és az igén keresztül válaszol. Azzal, hogy elment, közelebb került hozzánk.

Harmadszor: Jézus felvitte az emberi testet a mennyekbe. Nem pont ezt a mulandó portestet, hiszen „hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot” (1 Kor. 15, 50). A feltámadott, dicsőséges testben ment fel Jézus az Atyához. De mégis emberi testben! Ez pedig arról beszél, hogy nemcsak feltámadunk vele együtt, hanem a megdicsőült testünkben ott leszünk majd vele együtt az Atya országában. Ez a reménység biztasson és erősítsen bennünket. Jézus útjának vége a mi utunk vége is. A földi harcaink után a mennyei dicsőségbe tartunk. Oda, ahol Jézus van. Ő már ott vár ránk, és az Atya előtt addig is közbenjár értünk. Ámen.

Kacsó Géza
református lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net

Nyitókép: Kárpátalja.ma