MAgasztallak téged

Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!

Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

 

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (Zsolt 139,14)

Kisgyermekkoromban egy gyermekbénulás járvány söpört végig országunkon. Megbetegedtem, és elvesztettem a járásképességemet. Mivel kicsi voltam, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy más vagyok, mint a többiek. Ifjúkoromban ez azonban már problémává vált. Néha azt gondoltam, az élet nagyon nem tisztességes velem szemben, hiszen majd mindenki egészséges, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Boldogtalan voltam, de tanulhattam, és az állapotom is javult egy kicsit. Idővel egy kislányt szültem, és nevelhettem. Nehéz volt, testi és érzelmi szempontból is.

Hosszú ideig éltem így, hit nélkül és dühösen a helyzetem miatt. Amikor azonban megtértem az Úrhoz, minden megváltozott. Fizikai problémáim nem tűntek el, de béke töltötte el lelkem. Nem lemondás volt ez, hanem annak felismerése, hogy Isten valami jót készített számomra.

Most boldog vagyok. Felismertem, hogy bármilyen testben is élünk, azokban, akik Krisztusban maradnak, az Isten ereje és lelkülete lakozik. Amikor nehézségekkel kell szembenéznem, eszembe jut a bibliavers: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7), és haladok tovább.

Imádság: Köszönjük, Urunk, a testünket, amely jól szolgál minket, és köszönjük az erőt, amelyet adsz naponta. Ámen.

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKBÉNULÁSBAN MEGBETEGEDETTEKÉRT!