Tamás Sári: Néha virágból van az Isten

Néha virágból van az Isten,

tárult, fehér kehely a melle,

te vagy az Élet, ráborúlhatsz

zihálva, bújva, énekelve.

Szoríthatod kicsiny karoddal,

a szíve felé utat téphetsz

s, mert úgy van, hogy te vagy az Élet:

minden jóságot félreérthetsz.

Síránkozhatsz, hogy rajtmaradhass,

könyöröghetsz, hogy megsegítsen

– Hogy Isten jó, hogy Isten rossz:

mindegy! virágból van az Isten!

Forrás: Nyugat 1927/12