Fodor Géza: Nyárvégi virágcsendélet

A lépcsőpárkányra délután
Felkattan még a nyári nap
Rozsdavert kandeláberen
Cikláment gyújt az áhítat

Az ágak közt halk cinkefény
Noktürn–karátos zöld achát
Futtatja hószín flitteren
A visztáriák sugarát

Terrakottákkal kirakott
Teraszt szöktet el, úgy forog
Zengve a grádicsperemen
Gerániumkék tűz ragyog

S a gladióluszok között
Villogó, dárdás lapodák
Lampionja gyúl, fénytörött
Dáliaként, mint délibáb

A csönd ablakos fényein
Virít lassan a benti nyár
Zsalugáternyi réseit
Sűríti már a félhomály

Forrás: „A való világ varázsainak mérnöke”
Hatvan éves Fodor Géza