Reichard Piroska: Csigaházban
Hideg, áthatlan, láthatatlan
kis házikóm körém van nőve
s reménytelen, némán magamban
fogva vagyok örök időre — — —
— — — Nehéz, nagy viharokat álltam,
lelkem mélyéig dideregtem,
menedékül, félholtra váltan,
házikóm akkor építettem.
Azután néha még kijöttem,
de most már szellőtől is félek,
házikóm rejtekébe szöktem
s önmagamba sülyedve élek.
Hozzám többé nem jöhet senki:
házikóm fala útját állja
s többé már én sem léphetek ki
egy meleg szóra, kézfogásra.
Hideg, áthatlan, láthatatlan
kis házikóm körülfog védve
és én ott állok az ablakban
s vágyva nézek a messzeségbe — —
Forrás: Reichard Piroska: Az életen kívül