Csontos Márta: Az álmomat nem adhatom

Az álmomat nem
adhatom, míg meg
nem találom magam,
s míg csillagom vacogó
testén aranyba nem
olvad minden szavam.

Túl a zuhanáson
fényem selymére
mintázom arcom,
s győzelmi lobogóm
a Napra tűzve
egyedül vívom harcom.

A hajnal koronáján
tüzes drótot fon
a kapaszkodás ereje,
magányom fatörzsén
betűim sarjadó ágak,
suttog dalom erdeje.

Az álmomat nem
adhatom, csak titkom
mélyébe nyitom szemed,
csak fényem gyöngyeiből
kovácsolt képzeletem
kincse lehet a tied.

Forrás: poet.hu